„Helló, maci!, Medve nélkül nincs Tusványos” – ezzel a felirattal posztolta közösségi oldalán egy autóból fényképezett, út szélén álló barnamedve fotóját az ötnapos romániai „magánútról” hazatérő Orbán Viktor. Sokan emlékszünk még az elhíresült Helló, röfi! imázsvideóra, s bár annál kínosabb és beszédesebb példa nem kell a magyar miniszterelnök sajátos demokrácia- és jogállamiság-értelmezéséhez, úgy tűnik, a hellózás nagyon „bejött” a NER-propaganda boszorkánykonyhájának.
Több mint öt év telt el, mióta Bözsi nénihez látogatott a kormányfő, és emlékeztette arra, hogy karácsonyra tízezer forintos utalványt küldött neki (igen, egyes szám első személyben), és megígérte, hogy még az év végéig (ugyancsak egyes szám első személyben) megemelheti a nyugdíját. A röfitől a maciig eltelt öt év nemcsak egy újabb Orbán-mandátumot eredményezett, hanem ennek a sajátos jogállamiság-értelmezésnek a továbbfejlődését is.
A magyar miniszterelnök idei tusványosi beszédében a Nyugat alkonyát ecsetelő sok üres, unalomig ismételt frázis közepette ugyanis egy igen súlyos kijelentést is tett. Miközben mindeddig az egész NER propagandagépezet, a miniszterelnök, a kormánytagok, a fideszes politikusok és bértollnokok váltig tagadták, hogy Magyarországon veszélybe került, súlyosan sérült volna a fékek és egyensúlyok rendszere, a hétvégén Orbán maga mondta ki, hogy ezt az „EU-blablát” szükségtelennek tartja. Vizionárius kormányfőnk szerint ugyanis a fékek és egyensúlyok elvének csak olyan politikai rendszerekben van értelme, ahol a nép közvetlenül választja az elnököt és a parlamentet is, s ha mindkettőnek azonos felhatalmazása van, akkor nincs értelme az egésznek. Magyarországon nem elnöki, hanem alkotmányos rendszer van, hangsúlyozta Orbán, így nálunk feladatok és hatáskörök vannak, a fékek és egyensúlyok szükségessége pedig nem több, mint egy EU-blabla.
Nálunk persze alkotmány sincs, tennénk hozzá, csak a rezsim kénye-kedvére módosuló alaptörvény, de attól még Orbán kijelentése mérföldkő: nyílt beismerése annak, hogy a magyar kormány kész az utolsó lépéseket is megtenni ahhoz, hogy hazánk végképp kiírja magát a demokratikus jogállamok közösségéből, immár formálisan is megtagadva annak egyik alapértékét és -elvét.
Az már csak hab a tortán, hogy rezsimünk többek között épp azért orrol a csúnya „Brüsszelre”, mert az szerintük jogtalanul és alaptalanul tartja vissza jogállamisági sérelmekre hivatkozva az uniós pénzeket. Orbán Tusnádfürdőn az alapelvek között sorolta azt is, hogy „az uniós vitákban” továbbra is harcolni kell. Feltételezem, nem jelent gondot katonáinak, hogy minap még azért kellett harcolniuk, hogy nálunk szent és sérthetetlen a fékek és egyensúlyok rendszere, holnaptól viszont már azért indulnak majd harcba, hogy erre az uniós blablára nincs is szükség. Ők edzettek már abban, hogy önmaguknak mondanak ellent vezényszóra. De vajon mit mond erre a pénzcsapot elzáró EU? Azt ugyanis láttuk, hogy a besavanyodott magyar ellenzék meg sem próbálta lecsapni a magas labdát.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. július 25-én.