Nem tetszett a kormány politikája, nem értett egyet annak intézkedéseivel, fogta magát és lepuffantotta a miniszterelnököt. Nem hollywoodi filmkockákról van szó, nem Amerikában vagy valamely törzsi viszályok uralta afrikai országban történt, hanem itt a szomszédban, a Mária Valéria híd túloldalán.
Csendes, „jóravaló” öregúrként jellemezték szomszédai, ismerősei a Robert Ficót szerdán életveszélyesen megsebesítő hetvenkét éves szlovák költőt. Nem állt pszichiátriai kezelés alatt, erőszakellenes ligát alapított és gyakran emelte fel a szavát mindenféle agresszió ellen. Nem találnak szavakat a történtekre.
A politikum viszont kezdi megtalálni saját hangját, még visszafogottan ugyan, de máris megkezdődött a bűnbakkeresés, a másik oldalra mutogatás. Önvizsgálatnak, a „mit szúrtunk el ennyire tragikusan?” keresésének egyelőre nyoma sincs, de bűnbak máris találtatott. A Fico politikáját „démonizáló” liberális sajtó a hibás, no meg a mindenféle hasonszőrű progresszív pártok és politikusok, hangoztatják máris egyes koalíciós politikusok, akik rögvest be is lengették, hogy rövidesen lesz majd nemulass, rend és fegyelem.
Hogy mi lesz, az majd a döntéshozók józanságán múlik, az viszont kétségtelen, hogy a szerdai tragédiához vezető út kikövezése nem tegnap kezdődött és még nem is a szlovák jogállamiság elleni kormányzati intézkedések vagy a közmédia átalakítása elleni tiltakozásokkal. Szlovákiában 2018 óta ez a harmadik súlyos merénylet. Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya maffia általi kivégzése, két meleg fiatal nyílt utcán való agyonlövése, illetve a miniszterelnök elleni támadás egyaránt azt igazolja, hogy a szavak előbb-utóbb gyilkolni képesek. Ott, ahol a gyűlöletbeszéd uralja a közéletet, ahol a politikum cinikusan eszközként használja az összeesküvés-elméleteket, a haza ellenségeként festi le az ellenfelet, ahol a társadalmi félelemkeltést és agymosást célzottan és szervezetten rendelik a hatalmi célok szolgálatába, ott bármikor jöhet egy bomlott elme, amely még büszke is arra, hogy fizikailag likvidálta az „ellenséget”, mint teszi azt a jámbor lévai költő.
Szlovákiára nagy valószínűséggel nehéz idők várnak: az első jelek nem a társadalmi béke megteremtési szándékát mutatják. És tartok tőle, hogy nemcsak a szlovák szabad sajtó és a szlovák politikai ellenzék kerül célkeresztbe. Amint az egyik szlovákiai magyar portál, a bumm.sk főszerkesztője véleménycikkében megfogalmazta, félő, hogy a szlovák kormányerők „csak visszaigazolást látnak majd abban, hogy végig kell menniük a jogállam lebontásában. Mi több, a magukat újabban szuverenistáknak nevező autoriter vezetők is újabb adut kaptak a kezükbe, amit nem fognak félni használni”.
Elnézem az itthoni útszéli politikai hirdetéseket a haza megnevezett ellenségeivel, meghallgatok egy Megafon-hirdetést két zeneszám között a YouTube-on, és tudom, hogy a szlovákiai kollégának igaza van. A Fico elleni merénylet nyomán a magyar független médiára is még nehezebb idők várnak, csak remélni tudjuk, hogy idehaza nem kattan be egyetlen békés nagypapa sem.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 17-én.
