Fiatal volt, ígéretes és megnyerő, amikor a politika élvonalában megjelent. Ő volt az ország liberális ikonja a nyugat szemében, aki nem kötődött az elődökhöz mérhető szoros szálakkal sem az előző rezsimhez, sem a szolgálatokhoz, a szabadság szükségszerűségét és elengedhetetlenségét hangsúlyozta, fejlődést, felzárkózást, modernitást, nyugati nyitást ígért. Több mint kétharmaddal, a 70 százalékot is meghaladó szavazattöbbséggel választották meg, és bár az ország lakossága tudta, hogy azért nem annyira patyolattiszta, mint amilyennek a nyugati kancelláriákon látszik, talán még a kételkedők is titokban reménykedtek, hogy mégiscsak új fejezet kezdődik vele.
De nem, a fiatal politikus nem élt a lehetőséggel, meg sem próbált megszabadulni „gazdája” irányításától, tette, amit előírtak neki. És teszi mindmáig, hűségesen eljátssza a rá osztott szerepeket – ha kell liberális, ha kell szabadságharcos, ha kell nyugatbarát, ha meg ostorozni kell a „hanyatló nyugatot”, az „erkölcsi torzszülöttek vezette Amerikát”, akkor abban is élen jár, mint ahogy „a pokol ura, bárhogy is hívják őt: Sátán, Lucifer, vagy Iblísz..” elleni harcban. A „jó zsaru, rossz zsaru” szereposztásban most már egyértelműen ő a rossz zsaru, az orosz agresszió apostolává vált.
Ne tessék rosszra gondolni, Dmitrij Medvegyevről van szó, aki ma már sem nem fiatal, sem nem liberális, sem nem szabadságharcos, de Putyin pincsijeként kimondja azt, amit a Kreml jelenlegi vezetője és az orosz diplomácia nem mondhat ki. Zsarol és fenyeget, mikor világégéssel, mikor atomháborúval, mikor, mint most a hétvégén, azzal, hogy a még fejlettebb nyugati fegyverek megérkezése csak azt fogja eredményezni, hogy „egész Ukrajna, amely Kijev uralma alatt marad, égni fog”. Amelyik kutya ugat, az nem harap, mondanánk, csak tartunk tőle, hogy a parancsra ugató kutya parancsra harap is.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. február 6-án.
