Fekete szedánok, rendőri kíséret, vörös szőnyeg, pezsgő, munkaebéd – sorolta a francia sajtó a pompa részleteit, amely Marine Le Pent fogadta Budapesten. Merthogy nekik feltűnt az, ami nekünk már a mindennapok részévé vált az utóbbi évtized urizáló kormányzása közepette.
A nyugaton nem szokványos pompán túl azt is szinte egybehangzóan aláhúzta a francia média, hogy a Nemzeti Tömörülés elnöke csupán egy hónappal azután lehetett az „ultrakonzervatív” magyar kormányfő vendége, hogy a Karmelita kolostorban vendégeskedett a francia szélsőjobb új sztárja, Eric Zemmour, aki maga is az államfői posztra vágyik, illetve Marion Le Pen, aki a család pártjából azért vált ki, mert elégedetlen volt nagynénje középre helyezkedésével. Az idősebb Le Pen azonban üres kézzel ment haza Budapestről, semmiféle konkrét támogatási ígéretet nem kapott, Orbán Viktor egyelőre nem akar választani a francia szélsőjobb egymással versengő elnökjelöltjei között, állapították meg a francia elemzők.
Hogy mit jelent ez az ő számukra, legyen a franciák gondja, mi nézzük azt, mit hozhat Magyarország számára miniszterelnökünk újkeletű látványos összeborulása a francia és olasz szélsőjobbal. Mit nyerhet ebből az Orbán-kormány illiberális, Unió-ellenes ámokfutása miatt amúgy is pellengérre állított hazánk? Le Pen Franciaország támogatását ígérte arra az esetre, ha jövő áprilisban őt választják meg a köztársaság elnökének. De mi van akkor, ha mégsem? A Berlinben alakuló új kormány aligha lesz annyira elnéző Orbánnal szemben, mint Angela Merkel, s ha a Le Pennel és Zemmourral való kacérkodással felbőszített Elysée palota is keményebb hangra vált, vagy Salvini is nagyon megorrol Meloni körbeudvarlása miatt, igencsak megerősödik a szankciókat követelő északiak tábora.
Orbán új szövetségeseket keres, de dupla vagy semmit játszik. A semminél maradhat.
Mefjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. október 28-án.