Büszkén lobog a kék-arany székely zászló a Budafok-Tétény városházán, és mindaddig lobogni fog „a magyar közintézmények homlokzatán, amíg a román állam engedélyezi korlátozástól mentes szabad használatát Románia egész területén!” – ígérte hétfőn a Fidesz élvonalából kiszorult Németh Zsolt.
Bár a magyarok többsége azt hiszi, hogy a székely zászló legalábbis a csillagösvényen lovagló Csaba királyfi óta a székelység szimbóluma, azt valójában 2004-ben alkotta meg az akkor „közfelkiáltással” létrejött és máig jogi személyiség nélküli Székely Nemzeti Tanács. Nos, ezért az „ősi” székely jelképért megjelenése óta folyik a perpatvar az erdélyi magyarság képviseletei és a román politikum, illetve Bukarest és Budapest között. Újabb „vihar a biliben”, legyinthetnénk, ha Putyin ukrajnai háborúja és az Orbán-kormány legújabb őrülete, a nagy-magyarországos szimbólumok használatáért indított diplomáciai offenzíva nem tett volna eleve gyanússá minden nemzeti kisebbségi joggal, de még inkább a történelmi szimbólumokkal kapcsolatos megnyilvánulást.
Lehet persze, így Csaba királyfiként tetszelegni és megvédeni az ősi, tizennyolcéves zászlót, lehet a FIFA-hoz fordulni azért, hogy a magyar ultrák is nagy-magyarországos sálakkal viríthassanak a lelátókon, miniszterelnökük után szabadon. Politikai haszna mindenképpen van – eltereli a tényleges problémákról a figyelmet, borítékolja a román túlreagálást, s ha már Bukarest újra kijelenti, hogy márpedig a Székelyföld nem létezik, az ugyebár eleve mentesíti a felelőtlenség alól Budapestet a felháborodó magyarok szemében. A román külügy feledtetné a Schengen-fiaskót, a magyar kormány többek között talán azt, hogy az EU legkorruptabb országa lettünk, s mindkét fővárosban magasról tesznek arra, hogy a nemlétező Székelyföld lakossága, az erdélyi magyar tényleg úgy „porlik, mint a szikla”, 600 ezer főt veszített három évtized alatt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. február 9-én.