Meglepődnék, de különösebben nem csodálkoznék, ha a közeljövőben véletlenül kizuhanna egy moszkvai erkélyről Dmitrij Peszkov. A Kreml szóvivője őszinteségi rohamában azt találta mondani egy amerikai újságnak, hogy a 2024 márciusára tervezett orosz elnökválasztást értelmetlen lenne megtartani, az nem más, mint „költséges bürokrácia”, hiszen Putyint úgyis kilencven százalékkal választanák meg. Utólag aztán magyarázkodott, hogy „szokás szerint” „félreidézte” őt a New York Times, különben is csak magánvéleményét mondta el, hiszen egy demokráciában szükség van a választásokra, Vlagyimir Putyin pedig maga döntött úgy, hogy tartsák meg az elnökválasztást, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezt hiba nélkül megszervezzék, mert „ezt követeli meg a demokrácia”.
Csakhogy Peszkov „vérprofi”, pontosan tudja, hogy egy elnöki szóvivőnek nem lehet „magánvéleménye”. Ő Putyin hangja – bármit, amit ő mond, azt az elnök véleményének tulajdonítja a nagyvilág.
Azért nem féltem Peszkov életét. Túlságosan rég, 2012 óta Putyin szóvivője, ami azt feltételezi, hogy az elnök legszűkebb bizalmi köréhez tartozik. Nem kottyant el semmit véletlenül, mert akkor már vagy réges-rég kizuhant volna az erkélyről, vagy eltűnt volna a süllyesztőben. Ha Peszkov azt mondja, hogy fölösleges, költséges bürokrácia a választás, arra oda kell figyelni. Szavai jelzésnek tekinthetők, hogy Putyin újabb „vörös vonal” átlépésével kacérkodik . Ukrajna megtámadásával vállalta az agresszor szerepét, az elnökválasztás kiiktatásával az utolsó lépést tenné meg a formálisan még demokratikus Oroszország nyílt diktatúrává tételében.
Mondhatnánk, hogy orosz belügy, ámde egy orosz belügy önmagában is nemzetközi ügy. Az erőskezű, keresztény-hazafi Putyin modell is az. Az állandósított vészhelyzettől a Vezér magas támogatottságára hivatkozó „költséges bürokráciáig” rövid az út.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. augusztus 17-én.