Szombaton Tusnádfürdőn, a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, vagy ahogy mindenki ismeri, Tusványoson folytatódik a magyar miniszterelnök immár világhírűvé lett békemissziója. Hogy mitől válik békemisszióvá egy olyan tábor, amelynek hosszú évek óta az az elsődleges rendeltetése, hogy az Olt-parti fenyvesek övezte festői környezetben magyar közpénzből zavartalan egyhetes pihenést biztosítson a budapesti kormányzati tisztségviselőknek és határon túli partnereiknek, majd az esemény fénypontjaként „a nemzet miniszterelnöke” rendre előadhassa zavaros és botrányos vízióit?
Sehogy, nyilván, de ez nem számít. A rezsicsökkentés sem volt tényleges rezsicsökkentés, hosszú éveken át jóval többet fizettünk az energiahordozókért, mint mások, akiket nem védtek meg kormányaik az ingadozó piaci árfolyamoktól. A fél ország mégis hitt benne, mint ahogy abban is, hogy a kormánynak ezt a rezsicsökkentést kell megvédenie a Soros György és a genderlobbi dollárjaival kitömött gonosz brüsszeli balliberális bürokraták ármánykodásaival szemben. Persze csak azután, miután már biztosították, hogy minden magyar kisfiú fiú, minden kislány pedig mindörökre lány maradhasson.
Magyarország tekintélyes része, az, amely hatalomban tartja ezt a szélsőjobb, korrupt és hazug kormányzatot, már réges-régen egy alternatív valóságban él, egy a kormánypropaganda boszorkánykonyhájában létrehozott buborékban, amelybe még véletlenül sem szivárog be a való világ.
Mert ha annak bár egy kis töredéke beszivárgott volna, akkor tudatosult volna bennük, hogy a nagysághoz kevés a „merjünk nagyok lenni” meghirdetése, ahhoz tényleg szükség lenne valamire – például erkölcsi nagyságra, ha már katonai, gazdasági nagyság nem jutott nekünk. Rádöbbennének, hogy legfeljebb átmeneti békét hozhat az, ha rávesszük – vagy a támogatás megvonásával rákényszerítjük – a megtámadottat, hogy az agresszor feltételei mentén kapituláljon, hiszen az emberiség történelmének mögöttünk lévő néhány ezer éve bizonyítja, hogy a hódítók még sosem álltak meg maguktól az első győzelemnél. Kivétel nincs, miért lenne az épp Putyin?
De ha a propagandagyár ráállt erre, márpedig ráállt, akkor Tusványos békemisszió lesz, ha a fene fenét eszik is. Magyar–román béke nem lehet belőle, mert román politikus az idén sem lesz ott a magyar–román párbeszéd színhelyeként induló táborban. Azt mondják, azért, mert ma már a magyar–magyar párbeszéd terepévé vált Tusványos, de aki az utóbbi években betette oda a lábát, az láthatta, hogy ez is kamu. Párbeszédhez ugyanis a másik oldal is kellene…
De sebaj. Ha világbéke vagy magyar–román történelmi megbékélés nem is lesz Tusványosnak köszönhetően, a magyar–magyar megbékélésre még van esély, hiszen évek óta ezért folyik a békeharc a székely fenyvesek alatt. Eddig csak politikus volt a miniszterelnök, most már misszionárius is. Ebbéli minőségében kezdhetné például azzal, hogy „bocsánat az évek során itt elhangzottakért”, és akkor tényleg új fejezetet nyithatna a magyar–magyar párbeszédben és közhangulatban.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. július 22-én.