Mínuszos hírként látott napvilágot minap a bejelentés, miszerint forráshiány miatt beszünteti tevékenységét márciustól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokrácia-központok hálózata. Nem érte különösebb veszteség az erdélyi magyarokat emiatt, hiszen a magyarországi költségvetési finanszírozásból közel tizenhárom éven át működtetett hálózat a Tőkés László játékszereként, még a Fidesz ellenzéki idejében, a nagy polgári körös szervezkedések részeként létrehozott RMDSZ-ellenpárt mesterséges életben tartását jelentette. Miután Tőkésék minden anyagi és politikai támogatás dacára rendre csúfosan alulmaradtak az RMDSZ-el szemben, az Orbán-rezsim egy hirtelen hátraarccal kiegyezett addigi legnagyobb, legyőzhetetlennek bizonyult határon túli ellenfelével, és látványosan „ejtette” saját kreálmányát, süllyesztőbe küldve Tőkést és pártját egyaránt. Jó szokásához híven, a köldökzsinórt nem vágta el teljesen, mesterséges légzéssel életben és tarsolyban tartotta minden eshetőségre, de egyértelmű volt, hogy csak idő kérdése a teljes felszámolás. A „nemzeti” kormánynak már nincs szüksége leghűségesebb alattvalóira, az egyre égetőbb pénzhiány pedig jó okot adott a már csak fölösleges terhet jelentő partnertől való megszabadulásra.
A budapesti forrásszűke már tavaly utolérte a határon túli mesterségesen felduzzasztott intézményrendszert is – októberben ugyancsak szűkszavú közleményben jelentették be, hogy „a nehéz gazdasági helyzet és annak valószínűsíthetően hosszabb távú fennmaradása” miatt december 30-tól felfüggesztik a felvásárolt és a magyarországi KESMA mintájára központosított erdélyi magyar médiaholding nyomtatott lapjainak kiadását. Egyben karcsúsították az ugyancsak felvásárolt regionális tévé- és rádióhálozatot is. Ez már fájóbb döntés volt, hiszen meglévő intézményrendszert zúztak szét, olyant, amire korábban közel nyolcmilliárdot költöttek csak azért, hogy megszerezzék és céljaiknak alárendeljék.
A mór megtette kötelességét, a mór mehet. De nem is maga a döntés a döbbenetes, az mindig is benne volt a pakliban, hanem az, hogy a mór még így is hűséges, nem méltatlankodik, hálásan köszöni az elmúlt éveket. Ha román – szlovák, szerb, ukrán – kormányzat szüntetne meg bármilyen kisebbségi magyar intézményt, az ellen nemcsak az érintettek, hanem Budapest is hevesen tiltakozna, fenyegetőzne. Merthogy valóban nincs az rendjén, hogy egy eleve hátrányos helyzetű közösség életben maradási esélyeit bármilyen kormányzat tovább rombolja. Akkor sem, ha ezt a kormányzatot épp nemzetinek becézik.
Márpedig a rombolás megkezdődött és nem látni a végét. A határon túli magyar intézményrendszert az elmúlt tizenkét évben budapesti köldökzsinórra állította át az Orbán-kormány, a nagy nemzeti gondoskodás leple alatt felszámolva a száz éve működő közösségek minden önerejét, cselekvőképességét és autonómiáját. A budapesti támogatások elapadását túlélik a sanyarúbb időket is életképesen átvészelő kisebbségi közösségek. Azt a megosztottságot és a közösségi tudatot megmérgező radikalizálódást viszont, amit a nagy nemzeti egységesülés ürügyén hajtott végre sikeresen a „nemzeti” kormány, „férfimunka” lesz orvosolni. Ha egyáltalán még orvosolható.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. február 21-én.
