A dallamos nevű Andrej Januarjevics Visinszkij, aki 1935-től a Szovjetunió főügyésze volt, a sztálini koncepciós perek és halálos ítéletek atyjaként alkotta meg nevezetes büntetőjogi elméletet, miszerint „a bizonyítékok királynője a vádlott beismerő vallomása”, amiért később Sztálin-díjban részesült. Ezzel sikeresen visszanavigálta a szovjet joggyakorlatot oda, amin a középkort követően az európai joggyakorlat már túljutott: minden eszközzel, kínzással, megfélemlítéssel, a vádlott szeretteit ért fenyegetésekkel stb. ki kell csikarni a hatalom által óhajtott vallomást.
Visinszkij elmélete rendkívül eredményesnek bizonyult a gyakorlatban.
Ugyancsak Visinszkijhez fűződik az a mondás, hogy nincs nekünk időnk arra, hogy a jogrendszert újra és újra átírjuk. Van jogrendszerünk, azt kell úgy alkalmaznunk, ahogy az nekünk a legmegfelelőbb.
Ez a „jogtudományi tézis” is sikeresen bevált. Most épp a Fővárosi Nyomozó Ügyészség készül alkalmazni a jól bevált elvet Donáth Annával szemben.
P.S. Ezúton hívom fel a Fővárosi Nyomozó Ügyészség figyelmét arra, hogy 2022 februárjában magam is ott voltam a Dankó utcában. Azt nem tudom, hogy a Visinszkij szellemében működő ügyészség ki tudná-e verni belőlem a nekik tetsző vallomást, mert még nem volt ilyenben részem, de készséggel állok rendelkezésükre.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 3-én.
