Karácsonyhoz közeledve, advent idején a nemzeti keresztény magyar kormány ismét nyolc gimnáziumi tanárt tett munkanélkülivé, s lökött az utcára. Sem tanár, sem diák, sem oktatás, sem jövő ezeknek nem számít, csak a velejéig korrupt, undort keltő hatalom megfélemlítő, szégyenteljes akciója, s az egyre jobban a falhoz szorított Legfőbb Hadúr ismét elrettentéssel próbálkozó szánalmas dühöngése.
Az oktatás szakmai kérdéseiben illetékessé farigcsált rendőrminiszter vezette Belügyminisztérium közleményében az áll, hogy a diákok érdekeit helyezik mindenek elé. „Márpedig a pedagógus jogellenes munkamegtagadása korlátozza a tanuló tankötelezettségének teljesítését és a művelődés Alaptörvényben rögzített jogának gyakorlását. A diákok – életkoruktól függetlenül – tanulni járnak az iskolákba, számukra nem példamutató a jogszerűtlen magatartás” – olvasható a közleményben.
Pintér rendőrminiszternek és szolgahadának totálissá és pofátlanná duzzadt cinizmusa üvölt a fentiekben. Ez a gyáva rendőrminiszter, aki teljesen inkompetens figuraként erre a rá ruházott verőlegényi feladatra sem merte azt mondani, hogy „nem vállalom” (nyilván nem mondhatta, erre minden bizonnyal jó oka van) a diákok érdekeire hivatkozik, miközben ő maga, miniszterelnöki utasításra az ország érdekeit, jövőjét, a holnap nemzedékének lehetőségeit tiporja páros lábbal, s kizárólag a hatalmat gyakorlók érdekeit (így a sajátjait is) tartva szem előtt.
Gyávák, hazugok, ostobák, a jövő kirablói és legyilkolói.
Miközben – hogy mást ne mondjak – az MNB egymilliárd forint értékben rendelt szobrokat egy igazi fakezű, a brancsba tartozó udvaronc művészkétől, az Orbán-korszak egyik világra segítőjétől, például a Postapalota Csodaszarvas nevű elborzasztó tömegének legyártójától. Vagy miközben a hit- és erkölcstan oktatóinak bérét manifeszt módon közpénzekből emeli az állam, anélkül, hogy az egyházak megszólalnának, mert nekik ez a jó, a nemzet többi része pedig nem érdekli őket.
A hatalom szerint ezek a förtelmek, ezek a giccsé dermedt diktátumok azonosak a nemzet érdekével, meg a hit- és erkölcstan oktatók megemelt jövedelme.
Ne hagyjuk a tanárainkat megalázni, ne hagyjuk, hogy demonstrációs játékszerekké váljanak a hatalom piszkos mancsaiban. Amikor a tanárokat alázzák, a tanárainkkal együtt a rájuk szoruló gyerekeinkkel is ugyanazt teszik, vagyis valamennyiünkkel. Ha ezt nem érti meg ez az ország, akkor tényleg minden mindegy!
Hát ne legyen az!
Rovat: VÉLEM ÉN
