„My words fly up, my thoughts remain below:
Words without thoughts never to heaven go.”
Shakespeare Hamletjében Claudius – a minden aljasságra kész, kegyetlen, gyilkos és bűnbánatában is színpadias zsarnok ekképp zárja imáját. Nádasdy Ádám fordításában:
„Szavam fölszáll, szándékom lenn marad:
szót szándék nélkül az ég nem fogad.”
Ez a képmutatás maga: a szó és a szándék elválása. A rítus, amely belső tartalom híján nem csak üres – egyenesen bűnös. A keresztény hagyományban a metanoia, a valódi megtérés ellentéte: az a mozzanat, amikor valaki eljátssza az erkölcsöt, miközben az ellenkezőjét cselekszi. Szóval tetszeleg, de tettben megmarad önmaga legrosszabb változatánál. Ez a kétszínűség – pontosabban: egyszínűség két arccal.
A mai Claudius nem a trónon ül. Ő a pulpituson, a sajtótájékoztató pódiumán, a kormányinfón – mikrofonnal a kezében, és jogállami aggodalommal az ajkán.
„Izrael lépései elfogadhatatlanok, megsértették a nemzetközi jogot!” – mondta Putyin, teljes pátosszal, miközben épp egy másik ország szuverenitását zúzta porrá Bahmut és Bucsa romjai közt. Nemzetközi jog? Valahol a tankok lánctalpa alatt maradt, mint kellemetlen, de szükségtelen kellék. Putyin, aki egy egész hadsereget tolt át a határon, különleges katonai műveletnek álcázva a háborút, hirtelen erkölcsi paroxizmusban rándult össze: megsértették a jogot! Mintha a mészáros kiáltana fel a piacon: „Ez a kés veszélyes!” – miközben a saját kötényéről csöpög a vér, és épp bejelentkezik békeaktivistának.
És Orbán? Ugyanez a forma. Azt mondja: „Mi nem hallgattatnánk el a nekünk nem tetsző hangokat.” Majd reflexből elveszi a Klubrádió frekvenciáját. Aztán felidézi a szabad sajtó iránti elköteleződését – miután osztrák strómanokkal kinyíratta a Népszabadságot, zsoldosoknak passzolta át az Origót és az Indexet, és a közmédiából kicentrifugázott minden mást, míg csak a hatalom steril monológja maradt benne. A tudomány? Hóhérinasokkal ledarált akadémiai autonómia. Az oktatás? Nem tudást ad, hanem államilag szervezett indoktrináció révén hűséget tanít: nem azt tanulod meg, mi van, hanem hogy mit kell gondolnod róla.
Nála a „gyermekvédelem” mindig a Pride betiltásának kódneve, mintha a szivárvány lenne a veszély, nem a képmutatás – közben gyakorló pedofilokat neveznek ki, állami díjakkal ismerik el őket, és ha netán lebukik valamelyik pedofilsimogató, akkor sincs baj: jön a református püspökileg és ki tudja még, ki mindenki által kieszközölt elnöki kegyelem, mint az intézményesített NER-es szemhunyás pecsétje.
A példák hosszúak, és unásig ismertek. Putyin, Orbán, Semjén, Lázár, Erdoğan. A neveket lehet cserélni, a forgatókönyv ugyanaz: előbb morált mímelni, aztán morált széttaposni – majd rámutatni másra, hogy „de ők is!”. Ez a whataboutism logikája: nem válaszolni, hanem visszamutatni. Nem szembenézni, hanem másra vetíteni. A vádat úgy használni, mint díszletet – hogy elrejtse a vádlót.
De a névsornál fontosabb maga a karakter. Azok a torzult személyiségek, akik számára az erkölcs nem belső meggyőződés, hanem eszköztár. Nem hisznek benne – csak használják. Akikben nincs empátia, nincs bűntudat, nincs belső kontroll. Hidegen számítóak, manipulatívak. Akik a saját bűnüket szükségszerűségként mesélik, és mások bűneit istenítéletté stilizálják. Akik mindig másra mutatnak, mert saját arcukat már nem látják.
Mert ez már nem az a történet, ahol Narkisszosz belenéz a víztükörbe, és önmagába szeret bele.
Ez már az a pillanat, amikor a tükör néz vissza.
És nem azt mondja, hogy „szép vagy” – hanem azt, hogy: „Te vagy az egyetlen arc, akit már csak én vagyok hajlandó elviselni.”
És ez a legijesztőbb tükörkép. Mert már nem az ember nézi magát a hazugságban, hanem a hazugság nézi az embert, és azt suttogja:
„Most már te nézel ki belőlem.”
A fertelmes Orbán-rezsim alakjainál aligha léteznek jellemtelenebb és kártékonyabb figurák.
Keresztény bűnözők, akik lopnak, csalnak, hazudnak, de előtte keresztet vetnek, utána pedig idéznek a Bibliából (természetesen hibásan, természetesen pontatlanul), hogy a bűnre morális igazolást, a büntetésre pedig politikai mentességet találjanak.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. június 16-án.
