Sokat idézett, de valós jelentésében alig-alig értett rész Brecht Galilei élete című drámájából, amikor Andrea, Galilei tanítványa azt mondja, hogy „szerencsétlen ország, melynek nincsenek hősei”, amire Galilei, a mester ezt feleli: „Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.”
Galilei zseniális distinkciója arra figyelmeztet, hogy a hőssé emelés gyakran a rendszer hibáját fedi el: azokat a mocskos, hazug, hatalmi játszmákat és körülményeket, ahol emberek kénytelenek hősökké válni.
Kizárólag a legaljasabb, leghazugabb, legcinikusabb és leggyávább rendszerek keverik össze a hős és az áldozat fogalmát. A hősként való ünneplés számtalan esetben a rendszer saját felelősségét, az áldozattá válásban betöltött szerepét hivatott elfedni.
A náci Németországban Hitler, Goebbels és más vezetők előszeretettel nevezték hősöknek azokat a tizenéves fiúkat, akiket kiküldtek a frontra harcolni, mintha éppen nem ők maguk lettek volna a felelősök a sok kioltott életért: itt nem hősies „önfeláldozásról” van szó, hanem az indoktrinált és agyonmanipulált fiatalok barbár lemészároltatásáról.
Hasonlóképp esett meg a szovjet munkatáborok (GULAG) áldozataival. Amikor kezdtek szivárogni az első publikációk a Gulagról, Szolzsenyicin már olvasható volt, a brezsnyevi rendszer hirtelen hősökként kezdett beszélni a táborokban meggyilkoltakról, mintha legalábbis nem maga a szovjet állam deportálta volna az áldozatokat a táborokba. A hős címkéjét osztogatva, s a felelősséget ezzel hárítani próbálva, igyekezett a mocskos rendszer önmagát tisztára suvickolni. A felelősség hárítása mindkét fenti esetben a bűnrészesség beismerése, s a mocskos rendszerek bűneinek cinikus elkenése.
Orbán regnálásának talán legundorítóbb, legaljasabb és leggyávább mondatát okádta ki magából, amikor hősnek nevezte a Miniszterelnökségen dolgozó hölgyet, akinek a kezében felrobbant a kézigránát. Orbánról nem gondolok sokat, ám azt azért megkockáztatom, hogy legalább elemi szinten tisztában van a magyar szavak és fogalmak jelentésével. Tisztában volt akkor is, amikor a nemzeti ünnep főszónokaként poloskázni méltóztatott, s tisztában volt most is, amikor szándékosan és aljas indokból összekeverte a hős és az áldozat fogalmát. Tisztában volt a jelentésekkel, hiszen a cél ugyanaz volt, mint a fent említett példákban: tisztára mosni magunkat és hárítani a felelősséget. Gyáván, aljas és embertelen módon.
Primo Levi mondata tökéletesen illik Orbánra, s mindazokra, akik közvetve vagy közvetlenül közreműködtek egy fiatal nő tragédiájában. „A hőssé tétel a bűntudat kikerülése.” (Primo Levi)
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 26-án.
