Én most nem emlegetném fel azt a szubsztanciális alapelvet, amely már a középkori egyetemek meghatározó és megkerülhetetlen lényege volt, vagyis az autonómiát, amelyet az összes középkori egyetemet fenntartó egyházi rendek kivétel nélkül vallottak, minthogy pontosan tisztában voltak (igen, már a középkorban!) az egyetem intézményének értelmével, szerepével és jelentőségével. És amikor próbáltak ellene tenni, mert a hatalomnak mindig is voltak ilyen kísérletei, azaz valamilyen módon és formában korlátozni próbálták a tanszabadság és a tudományos szabadság elvét, vagy kísérletet tettek arra, hogy az egyetem vezetésének feje fölött maguk határozzák meg, kik oktathatnak az egyetemen, s kik a nemkívánatos oktatók, akkor kivétel nélkül mindig a fenntartó húzta a rövidebbet: ilyenkor kivonulással, leállással, más egyetemekre való elköltözéssel stb. büntetett az egyetem tudós testülete, az oktatók és a diákok közössége.
Mindezt csak azért mondom, mert – mint olvasom – a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara nem hosszabbította meg Thoma László református lelkésznek, az egyetem adjunktusának szerződését, mivel ő volt az, aki kritikai véleményt mert mondani Balog Zoltán minősíthetetlen cselekedetéről, s arról, hogy miután a botrányra fény derült, Balog továbbra is megtartotta püspöki címét, amivel egyértelműen kifejezésre juttatta, mit gondol saját egyházáról, s annak reputációjáról.
Az egyetemről tehát kirakták Thoma László adjunktust. Az egyetem vezetése ezzel világosan és félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, mit gondol az egyetemi autonómiáról, tudományos és oktatási szabadságról, mit gondol az egyetemeket egyetemekké tevő kritikus kérdések feltevésének szabad jogáról, mit gondol a disputáról, az igazság kereséséről, továbbá világossá tette, hogy a tudományra fittyet hányva szolgai módon miként rendeli alá önmagát a politikai hatalommal teljes szimbiózisban lévő egyházi elöljáróságnak.
A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara vezetésének, a csendben maradó oktatóknak és az ugyancsak néma hallgatóknak ajánlom Jacques Derrida L’Université sans condition (Galilée, Paris, 2001. 14.) c., a korszerű egyetemről szóló alapvetően fontos és folyamatosan hivatkozott írásának egy idevágó gondolatát: az egyetem „elvileg és kinyilvánított hivatásának megfelelően, nyilvánosan hirdetett lényegéből fakadóan a kritikai – és nem csak a kritikai – ellenállás végső helyének kell maradnia minden dogmatikus és igazságtalan kisajátító hatalommal szemben.”
Szegény, szegény magyar egyetemek, szegény, szegény magyar tudomány és magyar felsőoktatás, szegény, szegény magyarországi egyetemi hallgatók.
Szegény, szegény magyarországi jövőnk.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 19-én.
