Akkor hát összegezzünk: van egy alak, aki holocaust-tagadó anyagokkal bizniszel éveken át, aki a legkülönfélébb pártállami csatornákon jól tartott, megfelelően edukált és hibátlan pedigrét felmutatni képes kollégái körében szakmányban ekézi az ellenzéket, és csak az ellenzéket, az ördögöket, a Sátán gyermekeit, a moslékkoalíciósokat, a „szar alakokat”, azokat, akiknél ők „erkölcsileg is emelkedettebbek”, ám az övéit sosem, még véletlenül sem, hiszen ők köztudottan hibátlanok, makulátlanok, tiszták, mint a „Montblanc örök hava”, Isten államának földi vándorai mind,
s ezen szeánszok egyikén sem tűnik fel neki, hogy minden alkalommal csak és kizárólag vele egyívású agitproposok társaságában adja elő az „amonnan föntről’ elvárt és a legkülönfélébb módokon elegánsan dotált apokaliptikus ócsárlást, soha nem hiányzott neki senki sem, valaki más, aki nem azonos velük, aki talán még ellentmondani is képes lett volna neki meg a falkájának, esetleg vitázni velük, horribile dictu, netán érvek mentén triumfálni, aki olyik-olyik alkalommal világossá tehette volna, hogy a stúdiók foteljeiben (az összes stúdió összes foteljében) otthonosan terpeszkedők füllentenek, Uram bocsá, hazudoznak, hogy tisztességtelenek, hogy felkészületlenek, hogy nem gondolkodók, hanem kisstílű, elvakult szektatagok,
szóval remekül elvoltak egymás között, nem hiányzott nekik senki sem, őneki sem, egyiküknek sem, így ment ez négy meg nyolc meg tizenkét éven át, ám most, az ő aktív közreműködésével is ellehetetlenített és meggyalázott környezetben szétcsalt választást követően ez a derék lelkület azt mondja, hogy jé, meg nahát, hát csak most látom, de nem akarok hinni a szememnek, szóval tényleg igaz lenne, hogy mindig én ültem a szattyánbőr seggemen azokban a stúdiókban, meg mindig mi ültünk azokban a stúdiókban, bármelyikben, mindegyikben, hát nem is gondoltam, nem is vettem észre, nahát meg jé, meg azt a kutyafáját,
úgyhogy én most egy rövid időre felajánlom a saját fotelomat a moslékkoalíciós tetőtől talpig „szar alakoknak”, hadd lássa a világ, hogy ha valahol, hát ebben az országban van demokrácia, mi az, hogy van, egyenest most szökken csak igazán szárba, tombol, virul, prosperál.
És a moslékkoalíció „szar alakjai” nárcisztikus hevületükben máris szaporázzák lépteiket, mert hát a fotelok, milyen ragyogó, pompás fotelok, de hiszen most nekem is odaadták, hát rohanok, mert moslék vagyok ugyan, „szar alak” vagyok ugyan, „erkölcsileg alacsonyabbrendű”, de legfeljebb majd féregtelenítik és fertőtlenítik utánam azt a fotelt, hogy a szattyánbőr seggűek is beleülhessenek majd én utánam.
Megy a politikus, megy az ország pszichológusa, megy a moslékcsorda, mennek a „szar alakok”, kitörő lelkesedéssel, hálásan, lelkesen, gigantikus örömmel, legalább jó lesz a vélemény „odakint” (fejbiccentés Hegyeshalom irányába) rólunk, az emberközpontú, plurális szemléletű, médiasokszínű Fidesz-virágoskertecskéről.
De én még valamit hozzátennék, ha már így „megadódott”, hogy (még) írhatok. Azt, hogy karcsú véleményem szerint nem is ezekkel a közszolgálatilag pártszolgálativá átbuherált tévékkel és rádiókkal van igazán a baj, ezek egyértelműek, pontos önmaguk, nem mások, nem hivalgó cifra pávák, ők mindenekfölött hűek önmagukhoz, sokkal inkább azzal a fórummal van baj, amelyről a nagyközönség mind a mai napig hajlamos azt gondolni, hogy hát, de hiszen az a fórum ellenzéki, holott, de hiszen, egy frászt ellenzéki az a bizonyos fórum (tévé is, meg újabban már rádió is), valójában a leghálásabb (van is miért hálásnak lennie), legszolgálatkészebb (van is miért szolgálatkésznek lennie) és legmanipuláltabb (van is miért „legeslegmanipuláltabbnak lennie”), legrejtőzködőbb módon legátlátszóbban rendszerhű, a választások előtti propagandagépezete is precízen csúcsra volt járatva,
szóval bemegy ide az emitt is nárcizmusába beletekeredett-belecsavarodott ellenzéki, hogy legalább ellenzékivé tegye a hithű kormánypártiságot, hangulatpiktorként ellenzéki színt kever a fideszes alapszínhez, hadd örüljön a buborék, s hadd állapítsa meg, hogy (lásd mint fent) de hiszen ez ellenzéki, hiszen itt volt ma is a fényeskedő stúdióban az X meg a Z,
következésképp tényleg nagy gáz lehet ezzel az ellenzékkel, ha egy másik műsorban, meg harmadikban, meg negyedikben ellenzékiek szidalmazzák orrba-szájba az ellenzéket, vagyis önmagukat, miközben az orrba-szájba szidalmazók épp annyira ellenzékiek, mint – teszem azt – Győzike vagy Kis Grófo, csak hát emitt pont ez a lényeg, s így leginkább az ellenzék van könnyed brutalitással átverve, hülyére véve, lópikulát mutatva nekik.
Szóval szofisztikált érvelés ide meg oda, az én szememben sokkal tisztességesebb az elkötelezett pártszolgálat, ami épp az, ami (ahogy pártfőtitkárilag egykor meg lett mondva, hogy a krumplis tészta legyen krumplis tészta), még akkor is, ha néhányan már előre somolyognak a nagy ígérettől, hogy ők is egy pindurkát belesüppedhetnek azokba a fotelekbe, mint az a másik, ahol évek óta úgy piktorkodnak és viktorkodnak, ahogy azt teszik: megvezetve, átverve a nagyérdeműt.
Amúgy kóser pészáhot, boldog húsvétot!
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. április 17-én.
