Sulyok Tamás államfő Orbán poloskázó beszédét nem tartja a társadalmi béke megbontására alkalmasnak, miután kifinomult irodalmi érzékével megállapította, hogy Orbán poloskázása nem tekinthető hasonlatnak vagy metaforának, ugyanis a miniszterelnök a beszédében egészen konkrétan az áttelelő poloskák (svábbogarak, csótányok, könyvtetűk, lapostetűk etc.) kitakarítására gondolt, s minthogy Orbán lakásában – a fent említettek közül – feltételezhetően a poloskából akad a legtöbb, magától értetődő, hogy a miniszterelnök saját személyes tapasztalatával előhozakodva a poloskákat említette meg.
Mi mást?
És Sulyok Tamás, a költői kép, a metafora, a megszemélyesítés, a hasonlat és az allegória elismert szakembereként tévedhetetlen pontossággal mutatott rá az orbáni beszédben felbukkanó poloskák konkrét, önmagukon túl semmiféle többletjelentést nem hordozó, ad litteram, azaz szó szerint vett, betűhív alakzatára.
Ezzel szemben akkor, amikor a zsidó bútorokat begyűjtő és azokat saját irodájának kiigénylő édesapjáról mint zsidómentőről beszélt, egészen nyilvánvaló, hogy Sulyok Tamás mindezt nem konkrét, hanem szigorúan metaforikus értelemben fogalmazta meg: ugyanis zsidó bútor alatt édesapja régi ismerősét, a familiárisan csak „öreg bútordarabnak” becézett zsidó ügyvédtársat értette, vagyis apja nem konkrétan a zsidó bútort vette védelmébe, hanem az öreg bútordarab kollégát bújtatta az ügyvédi irodájában.
Szomorú, hogy a csodás irodalmi múlttal rendelkező magyar lakosság már egy egyszerű hasonlattal vagy metaforával sem képes megbirkózni.
Szerencse, hogy az irodalomtudományban magasan kvalifikált államfőnk ilyenkor készségesen siet az ország segítségére.
Mindenki megnyugtatására most már csak azt kellene tisztázni, hogy az Orbán beszédében emlegetett Weber-fiókákat, a maguk ugyancsak konkrét jelentésében, a madárfajok mely osztályán belül kell keresnünk.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 18-án.
