Felettébb vicces és elgondolkodtató az, amikor egy-egy magyarországi főpap, jelen esetben Spányi Antal székesfehérvári püspök, vallásának és hitének hagyományait és egyházának közel kétezer éves tanításait egy laza vállrándítással felcseréli az Orbán-rezsim iránt táplált hálás szeretetével és szűnni nem akaró végtelen lojalitásával. De hisz teheti, mert a hazai keresztény hívők saját hagyományaikkal kapcsolatos elemi tudása vagy ismerete – tisztelet a kevés kivételnek – feltartóztathatatlanul tart a semmibe.
Spányi püspöknek szava sincs a szociális törvényről, az oktatás vagy az egészségügy helyzetéről, miért is lenne, mindezek helyett az ukrajnai háborúról gondol mértékadót mondani, s kifejti, hogy teljesen mellékes, ki kezdte a háborút, „ki adta az első pofont, a lényeg az, hogy nem szabad verekedni.” Az sem érdekli a püspököt, hogy ha Ukrajna nem jut fegyverhez, az agresszor győzne, mert – mint mondja – „a béke vagy a háború a kérdés.”
Ha Spányi püspök legalább alapjaiban ismerné a keresztény hagyományt, a háborúról vallott közel kétezer éves keresztény tanítást, akkor nem mondana ekkora ostobaságot.
Például olvashatta volna Szent Ágostont, aki több helyen beszél arról, hogy a jogos háború nincs ellentétben a kereszténységgel. Hippo püspöke szerint az igazságtalanság a bűn, ami indokolja a háborút, az igazságos háború pedig megjavítja a bűnt.
Szent Ambrus szerint a háborúban az az igazi kérdés, jogos vagy jogtalan. Az igazságosság hivatott dönteni a háborúról, mert az igazságosság tartja össze a közösségeket. Aquinói Szent Tamás felteszi a kérdést: erkölcsileg megengedett-e a háború? Ha a hadat indító félben megvan az igazságérzet – mondja -, akkor a hadviselés során a büntető igazságosságnak kell érvényesülnie. A háború megindításának egyedüli és egyetlen oka az elszenvedett jogtalanság lehet, azaz a jogos önvédelem. Szent Tamás mindent a jog és az igazságosság szemszögéből vizsgál. A háborúban minden megengedett, ami a közjó (bonum commune) megvédésére szolgál, mivel a közösség védelme és fenntartása a jogos háború oka és célja. A jogtalan háború nemcsak igazságtalanság, hanem a szeretet ellen való bűn. A jogos háború azonban, ha a jogtalanságok megszüntetésére törekszik, és az igazságosság rendjét kívánja helyreállítani, a szeretet alapjain munkálkodik. A jogos háború célja az igazságos béke és a szeretet valamennyi gyümölcse.
A középkori keresztény gondolkodók utaltak elsőként arra, amire a modern nemzetközi jog is, hogy tudniillik különbséget kell tenni a katonaság és a polgári lakosság között.
Spányi püspök sem a saját hagyományából, sem az igazságos háború modern elméletéből nem tudja azt, hogy az igazságos háború három kérdés köré épül: a háború indításának joga (vagy ahogy a középkori keresztények mondták: jus ad bellum), a hadviselés szabályai (a középkori keresztények szóhasználatában: jus in bello), valamint a háború utáni rendezés szabályai (a középkori keresztény gondolkodásban: just post bellum), s ezek tisztázása nélkül nincs béke, csak értelmetlen és hazug félrebeszélés.
És csak emlékeztetném Spányi püspököt, hogy például a koszovói beavatkozást (de lehetne sok más példával élni) Szent II. János Pál helyeselte és támogatta.
Hiába, no, bonyolult dolgok ezek…
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. november 27-én.
