Olvasom Simicskó Istvánnak, a KDNP frakcióvezetőjének süket és meglepően felkészületlen hablatyolását a Gellért-hegyi Szabadság-szoborra tervezett kereszt apropóján. Azt mondja, hogy Magyarországnak példát kell mutatnia a hanyatló Nyugat számára, és meg kell erősítenie a keresztény értékeket, amelyek Nyugat-Európában lankadnak.
Nagy szavak: öntelt kinyilatkoztatás és velejéig ostoba prófécia Magyarországról és a Nyugatról, amely részben arról tanúskodik, hogy Simicskónak a rogáni propagandakifőzde hátsó udvaráról származó üres és tartalmatlan közhelyeken kívül semmi valóságos tudása nincs a történelemről, sem a múltról, sem a jelenről, részben pedig arról, hogy az Újszövetség elnevezésű szent iratról sincsenek beható ismeretei, noha ez a szöveggyűjtemény állítólagos hitének alapjait jelenti. Ez a nagyszájú és öntelt duma épp ellene mond annak, amit egyebek mellett Pálnak a Galatákhoz írott levele tartalmaz, világossá téve, hogy a kereszt minden hamis dicsekvést, nagyképű ostobaságot kizár: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” (Gal 6,14) A KDNP frakcióvezetője – miként az egész KDNP, valamint koalíciós partnere, a Fidesz, s annak bűnszövetkezetbe egybeforrott holdudvara valójában mind Krisztus keresztjének ellenségei, ugyanis ezek a minden bűnben és gazemberségben hentergő alakok a keresztény nevükhöz méltatlanul élnek. „Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei.” (Filippieknek 3,18)
Simicskó felettébb komikusan és könnyed zavartalansággal veszi át az orosz ortodoxia tanítását („Moszkva a harmadik Róma” – Tretyij Rim), s az egykori (és ma újraéledő) teóriát az orbáni Magyarországra ülteti át: Orbán Magyarországának, mint a keresztény ügy egyetlen igazi letéteményesének (nyugodtan tessék csak mindezen teli szájjal hahotázni!) történeti és üdvtörténeti feladata az egyetemes krisztusi küldetés végrehajtása: a romlott, dekadens, bűnökkel teli, Isten útjáról letért engedetlen és megátalkodott, a végső megsemmisülés előtt álló Nyugat visszatérítése az egyedül igaz krisztusi útra.
Vajon tudja-e ez a Simicskó nevű ember, hogy a XVI. században élt Filofej nevű pszkovi szerzetes elméletét harsogták a XIX. században a nyugatosokkal szemben a szlavofilek, aztán ennek szekularizált változatát hirdette a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely szintén a romlott, pusztuló és embertelen Nyugat és vele az egész világ átfazonírozásában találta meg evilági küldetését, vidáman dalolva, hogy ez a harc lesz a végső, és nemzetközivé lesz az egész világ.
Amúgy, ha Simicskó ezzel nem volna tisztában, elárulom: a fenti kísérletek egyikének sem lett igazán jó vége.
Mindamellett nem értem, hogy ha már, akkor az Orbán-kormány miért latin keresztet kíván odahazudni a Gellért-hegyi Szabadság-szoborra, miért nem vállalja fel önmagát, s nagy barátját, Putyin Oroszországát és Putyin pravoszláv egyházát? Sokkal realisztikusabb lenne ott egy csinos orthodox (bizánci, orosz, pravoszláv) kereszt, amely hűségesen és kontinuusan követné a szobor történelmi hagyományát, vagyis a valahai szovjet katonák emlékezetének szoborba öntött látványát, egyúttal vizualizálná az Orbán-rezsim sírig hű és mindenek fölötti elkötelezettségét a nagy putyini „béketáborhoz”.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 17-én.
És a szerző válasza egy hozzászólásra, miszerint „most mintha az átlagosnál is jobban dühbe gurult”:
Gábor György
Veres Juli Egyszerűen elegem van ebből az ótvaros, álszent, hazug, az egész országot szétverő bűnözői bandából. És persze azokból is, akik még mindiig, minden tapasztalat és elemi józanság ellenére önmaguk ellen tesznek, és ebbe a maffiába helyezik a bizalmukat. Elmondhatatlan az az anyagi, szellemi és erkölcsi pusztítás, amit ezek itt végrehajtottak. Sok-sok évtized sem lesz elegendő a romhalmaz eltakarításához. Minden túlzás nélkül az, amit ezek tettek, legalább akkora pusztítás, mint Trianon.