A Gulyás Gergely előadása után felszólaló ózdi református fiatalember felhívta a figyelmet, hogy a kormány politikája nem Krisztust, hanem épp annak ellenkezőjét képviseli. Az effajta tisztességes és jószándékú naivitásnak hallatlan ereje van a teljes apátiába zuhant és a különféle egzisztenciális félelmektől gyötört, amúgy békésen szunyókáló lakosság felrázásában. Nem hatott azonban Gulyás Gergelyre és a helyszíni közönségre.
Nem várt, de régóta remélt esemény játszódott le a Magyar Református Egyház zánkai ifjúsági táborában. A táborozóknak Gulyás Gergely tartott előadást, majd ezt követőn felszólalásra jelentkezett egy ózdi református fiatalember. Részben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány politikája nem Krisztust képviseli, hanem annak épp az ellenkezőjét. Másrészt annak adott hangot, hogy Mészáros Lőrinc és Tiborcz István szédületes vagyongyarapodása bűn (vagyis lopás), az állam nem biztosítja az egészségügy és az oktatásügy fenntartását, fejlesztését, mindez ugyancsak bűn, hiszen ellentétes a magyar emberek érdekeivel. Az ózdi református fiatalember végül arra a következtetésre jutott, hogy tűnjön el Orbán Viktor és sleppje a politikából!
A híranyagot Hann Endre barátomtól kaptam meg, azzal a parányi megjegyzésével, hogy „egy kis Litván”, nyilvánvalóan utalva a nagyszerű történésznek, Litván Györgynek mérhetetlenül bátor és roppant naivnak tűnő emlékezetes hozzászólására, amikor egy 1956 márciusában tartott pártaktíván a jelenlévő Rákosi Mátyás előtt elmondta, hogy a nép már nem bízik Rákosi elvtársban, s ezért lemondásra szólította fel. (Csak zárójelben: az effajta tisztességes és jószándékú naivitásnak hallatlan ereje van a teljes apátiába zuhant és a különféle egzisztenciális félelmektől gyötört, amúgy békésen szunyókáló lakosság felrázásában.)
Nos, ezt tette meg a járműmérnöki szakon végzett református fiatalember, komoly bátorságról, határozott elkötelezettségről és roppant tisztességről adva példát mindannyiunk számára.
Kivéve Gulyás Gergelyt.
A saját politikai köreiben snájdig reformátusként elkönyvelt Gulyás szánalmas mellébeszélésbe, hazudozásba kezdett. Eleve csak Mészáros Lőrinc nevére reflektált, válaszából Tiborcz „véletlenül” (micsoda véletlenek vannak!) kimaradt, mintha a fiatalember szóba sem hozta volna őt.
Gulyás feleletnek szánt félrebeszélésében először kínjában elmondta, hogy ez az igazi demokrácia, ahol mindenki elmondhatja a véleményét. (Talán felesleges lenne most felsorolni az ellenpéldákat!) Aztán vígan ecsetelte a magyar oktatás hatalmas előrelépését, kiemelve, hogy ez volt az elmúlt hérminchárom év legjobb tíz éve, s kedves elvtársak – tette hozzá – persze ez még nem elegendő – folytatta Biszku Béla hangfekvésében –, de azért küzdünk, hogy még jobb legyen a helyzet. S gyakorlatilag ugyanezt mondta el a magyar egészségügyről, ahol viszont már egyenest kánaáni állapotokat énekelt meg. Végül jelezte, hogy reményei szerint a vállalkozók Magyarországon betartják a törvényeket, úgyhogy az egyetlen baj, kedves elvtársak, hogy Mészáros Lőrincből csak egy van, ám mennyivel jobb lenne minden, ha lenne belőle még legalább harminc vagy negyven!
És ezt komolyan mondta, gyomorból felszakadó röhögés nélkül, ami kétségtelenül komoly színészi képességekre vall.
Legelébb megjegyezném, hogy Mészárosból nem egy van, hanem sok, legfeljebb nem Mészáros Lőrinc névre hallgat mind, hanem Tiborcz Istvánra, Garancsi Istvánra, Matolcsy Ádámra, Balásy Gyulára és a sor tetszőlegesen folytatható. De a közös bennük az – s Gulyás lelkiismerete megnyugodhat –, hogy valamennyien már-már kínos pedantériával és aprólékossággal szigorúan betartják a törvényeket.
Nincs itt a helye annak, hogy Gulyással megvitassuk a hazai oktatási és egészségügyi állapotokat, elvégre ő mindent jobban tud, mélyebben megtapasztal és pontosabban érzékel, mint maguk a gyakorló tanárok, a diákok, az elfogult, betokosodott agyú szülők, vagy a komplett hazai egészségügyi társadalom, továbbá a hazai egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni kénytelen rászorulók.
Gulyás apologetikáján kacagjunk egy kiadósat, s könyveljük el, hogy a snájdig református politikus a Református Egyház táborában hamis tanúságot tett, amiről Kálvin A keresztény vallás rendszere című alapművében azt írja, hogy „mivel Isten, aki igazság, gyűlöli a hazugságot, az igazságot minden csalárdság nélkül gyakoroljuk magunk között… e parancsolatnak törvényes megtartása abban áll, hogy nyelvünk az igazság állításával felebarátaink… hasznára szolgáljon.” (Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, I., A Magyar Református Egyház Kiadása, Pápa, 1909. 391-392.)
Gulyás, a snájdig református azonban Kálvin más sorait sem olvashatta, ellenkező esetben tudná, hogy mit ír a nagy reformátor keresztény tudós a lopásról. Nos, például a lopások különböző fajtái között megemlíti azokat, „mikor a jog látszata alatt veszik el a másét.” A helyes cselekedet, írja Kálvin, „ha csak tisztességes és törvényes haszonra törekszünk, ha nem kívánunk igazságtalan úton meggazdagodni…” De még azt is hozzáteszi, hogy „ha látjuk, hogy némelyeket az életviszonyok nehézségei nyomorgatnak, a mi bőségünkből enyhítsük azoknak ínségét.” (Uo. 389-390.)
Mindenesetre az egyenes és becsületes fiatalembert a Református Egyház ifjúsági táborának lakói kifütyülték és lehurrogták, Gulyás Gergely minisztert viszont lelkes, nyílt színi tapssal jutalmazták.
Én pedig – ha nem tekintik tolakodásnak – azt javaslom, hogy legközelebb, valamelyik kormánytag meghívása helyett jöjjenek össze a tábor lakói és közösen olvassák el és értelmezzék Kálvin fent említett munkáját. Mindannyian garantáltan jobban járnak ezzel.