Említenék néhány nevet és esetet: ott volt például Klaus Barbie, a „lyoni mészáros” néven ismert, még a saját köreiben is embertelen szadistának tartott Gestapo-főnök, akinek a Dél-Amerikába való menekülését és bolíviai tartózkodását hosszú ideig segítette az USA a hidegháborús helyzetre és a hírszerzés nemzeti érdekére hivatkozva.
Vagy ott voltak az ún. patkányjáratok (ratlines, Rattenlinien), a titkos menekülési útvonalak, amelyeken keresztül mentették a náci háborús bűnösöket, például Josef Mengelét, Adolf Eichmannt, Ante Pavelićet vagy Erich Priebkét és másokat Dél-Amerikába vagy Franco Spanyolországába. Az indok a menekülő útvonalat szervező Vatikán számára az volt – ahogy azt Alois Hudal osztrák katolikus püspök vagy Krunoslav Draganović horvát ferences szerzetes megfogalmazta –, hogy a menekítés a Vatikán és az egyetemes kereszténység érdeke, „keresztényi kötelesség”, ugyanis őket bűnbakként kezelte az európai igazságszolgáltatás, holott rájuk nagy szükség lesz a kommunizmus elleni harcban.
Vagy ugyancsak ott volt Kurt Waldheim ENSZ főtitkár esete, akit nagyon sokáig, nemzeti érdekekre hivatkozva mentegetett az osztrák állam, egészen addig, míg 1987-ben az USA feketelistára tette náci háborús bűnei és azok elhallgatása miatt.
Vagy említhetném Julian Assange esetét, akinek hét éven át biztosított menedékjogot Ecuador londoni nagykövetsége, azt hangoztatva, hogy Ecuador nemzeti és diplomáciai érdeke menedéket nyújtani az illegálisan megszerzett nemzetvédelmi dokumentumokkal visszaélő ausztrál újságírónak.
Nem sorolom a példákat, rengeteg van a hasonló esetekből, amikor egy háborús bűnösnek vagy köztörvényes bűnözőnek egy állam nemzeti, külpolitikai vagy diplomáciai érdekeire hivatkozva menedéket ad vagy felmentést biztosít a számára.
Rogán Antallal valami hasonló történt: az amerikai külügyminiszter az USA külpolitikai érdekeivel összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy Rogán továbbra is a szankciós listán maradjon. Vagyis nem azért került le onnan, mert a vizsgálatokat követően kiderült, hogy az amerikai hatóság tévesen járt el, hanem a hangoztatott külpolitikai érdekek okán.
Rogán története – ebben a tekintetben – tökéletesen megegyezik a fent ismertetett esetekkel. Az egyetlen különbség csak annyi, hogy míg a fentiek közül senki sem, egyedül Rogán jelentette be, hogy várja az erkölcsi elégtételt. Mert ha valaki, ő ugyebár igazán tisztában van az erkölcsi-morális fogalmakkal és elvárásokkal.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 17-én.
