A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Megint, immár sokadszorra derült ki, hogy hiába a kormány szent küldetése és eltökélt missziója, a legautentikusabb keresztény tanítás terjesztésének rendíthetetlen szándéka minden becsületes, istenkereső honfiú és honleány számára, az Orbán-kabinet evangelizációs törekvése még mindig nem hozta meg kívánt és remélt gyümölcsét!
Kizárólag ennek tudható be, hogy jóllehet a Corvinus Egyetemen nagyszerű példával járva elöl, kötelező részvételre felszólítva berendelték a hallgatókat zárthelyit írni, ám amikor „mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,2-4), minthogy megjelent közöttük Orbán Ráhel, aki egyszeriben szétáradott, és zárthelyi helyett férjének, a nagyszerű Tiborcz Istvánnak a tulajdonában álló világhírű BDPST Groupról tartott roppant érdekfeszítő előadást.
Én itt csak emlékeztetnék a csodálatos Corvinus Egyetem tudományos-oktatási autonómiájának ismételt megnyilvánulására, meg arra, hogy úgy gondolták, az abszolút tudás elérésének szent célzatával minden további nélkül át lehet verni (sőt, át kell verni!) az egyetemi hallgatókat, hadd csillapíthassák tudásszomjukat a kis butuskák a szakértelem lehető legtisztább szakmai forrásából, a saját lábán álló Orbán Ráhel szárnyas szavaiból.
S mostantól bízvást remélhető, hogy hamarosan a Corvinuson kollokvium helyett Mészáros Lőrinc fog tartani előadást a hallgatóknak saját maga strómanolta cégbirodalmáról, komplex vizsga helyett Rogán Antal a korszakos találmányairól, szigorlat helyett Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadiipari érdekeltségeiről és mind-mind a többiek, hátha a Corvinuson a nagy érdeklődésre tekintettel végre meghirdethetik a Maffiózó- és strómanszakos nappali, esti és levelező képzést.
Ám az igazán fájó, hogy a kormánykörökben egyre sűrűbben hangoztatott zsidó-keresztény tradícióval és értékrenddel szemben a zsidó és keresztény világban éppen most beköszöntött sávuot és pünkösd idején is sokak számára ennek a hagyománynak a legnemesebb értékrendje továbbra is ismeretlen és megannyi méltatlan támadásnak kitett. Ha nem így lenne, nem érné most Orbán Ráhelt és a Corvinust annyi támadás, épp ellenkezőleg: a hála és köszönet megrendült hangján kéne feléjük fordulni!
Ugyanis annyit illene tudni, hogy már a zsidó hagyományban az ünnep a Tóra adásának idejéhez (chág mátán toráténu), legszentebb pillanatához kötődött, a végtelen isteni tudásból való töltekezéshez, amelynek hordozója lett a nép, s amelyet minden nemzedék a maga élete során újra és újra felidéz a könyv állandó olvasásával, újra és újra elmélyedve a tanulás, az elmélkedés életet adó csodájában. Ennek szimbolikus, ugyanakkor nagyon is valóságos jelképe, amikor az ünnep beköszöntét egész éjjel tartó virrasztással és tanulással köszöntik a zsidók, az élet „javításával” (tikun léjl sávuot). Vagyis vegyük észre, hogy a tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Mindössze annyit üzennék az Orbán-Tiborcz házaspárnak, hogy a zsidó hagyomány szerint a tóraadásra azért a sivatagban került sor, hogy egyik törzs se követelhessen előjogokat magának, senki se érezhesse úgy, mintha a többiekkel szemben valamiféle privilégiumot élvezne: a Tórát, annak törvényeit és parancsolatait abszolút egalitárius módon mindenki a sajátjának tudhatta, s mindenkire egyformán vonatkoztak az előírások. Még a királyokra, az uralkodókra is! Úgy bizony!
És a keresztény pünkösd, a Szentlélek eljövetelének és az ajándékai kiáradásának ünnepe ugyancsak a töltekezés ideje. És ebben is megtalálható a magyar oktatásnak szánt üzenet, hiszen amint az apostolokat „eltöltötte a Szentlélek”, „különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,4) Vagyis csak a hit nélkül élők gondolják, hogy hatalmas visszalépés a magyar oktatási rendszerben, hogy a nyelvtudás már nem kötelező és nem feltétele az egyetemi diplomának, legfeljebb csak akkor, ha az egyes egyetemek ezt másként gondolják, s maguk gondoskodnak nyelvórákról, nyelvtanárokról, máskülönben vígan kikerülhetnek nyelveken nem beszélő szakemberek, akik szorosan vett szakmájuk idegen nyelvű szakirodalma helyett és a nemzetközi konferenciákat, szakmai találkozókat és egyáltalán, a nemzetközi kapcsolatokat mellőzve Orbán Ráhellel és férjének cégével töltekeznek és csodálatos módon egyszeriben ők is nyelveken szólnak.
És itt is csak egyetlen üzenetem volna a fenti házaspár számára: a magyar népszokásoknak megfelelően pünkösdkor szokták megválasztani a pünkösdi királyt, akinek a legkülönbözőbb kiváltságokat biztosít ilyenkor a szokásjog: ingyen mulatozhat, kocsmázhat, ehet, ihat, ám a privilegizált állapot egy idő után szükségszerűen véget ér.
Hát így, kedves Ráhel és István!
