Nagyon érdekes és fontos történelmi pillanatokhoz érkeztünk el. Rövidesen kiderül, beszélhetünk-e posztheroikus korszakról Oroszországban, vagyis olyan időszakról, amikor véget ér a „mindenki kész meghalni Putyinért”, „mindenki kész meghalni az Orosz Birodalomért”, „mindenki kész meghalni a hazáért” hősi korszaka, s a geopolitika mitikus-militáns katonai-szakrális szemléletét képes lesz-e az orosz világ a saját gazdasági jólétére, nyugalmára, békéjére, a nyugati világgal való kiegyensúlyozott együttműködésre felcserélni, végre rádöbbenve arra, hogy az oroszok leggazdagabb 3 százaléka-a birtokolja a teljes vagyon 87 százalékát. (A milliárdosok száma Oroszországban kb. 110, a milliomosoké kb. 246 ezer.)
S kérdés az is, hogy Magyarországon véget ér-e a timiditás (timiditas (lat) = félénkség, bátortalanság, gyávaság) időszaka, s beköszön a poszttimiditás, amikor a fölénk tornyosuló, pocakosodó, hájasodó, zsírosodó és mértéktartását – ha volt neki egyáltalán – végképp elveszejtő drabális hatalmat merjük végre kipenderíteni oda, ahová való, a trágyadombra, s véget ér-e a projekció időszaka, amikor a hatalom sosem látott jómódban dúskáló képviselői és kegyencei kivetítik az országra saját maffia-aranyéletüket, mintha az egész ország kastélyokkal, balatoni luxusnyaralókkal, jachtokkal, majorságnak álcázott parvenü, tahó, újgazdag kúriákkal és palotákkal rendelkezne, mintha mindenki magángépen és helikopteren közlekedne, szállodaláncok fölött rendelkezne, s mintha már mindannyian ki tudtuk volna küldeni a nyugati jólétbe a valójában mélyen lenézett és csak kifosztásra alkalmas magyar világból a gyerekeinket és unokáinkat.
Szóval: posztheroikus kor? Poszttimiditás kora? Posztprojektálás kora?
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. mércius 13-án.
