„A bölcseknek tűnők pedig kétszeresen is balgákká lettek: mert annak születtek és a halhatatlan istenek élete után vágyódnak.” Kísértetiesen úgy, mint Szili Katalin és a fideszes alapítványok nagy átváltozó művészei. Képesek azt hinni, hogy az élethossziglani kinevezésük az istenekhez hasonló örök életet biztosít számukra.
Szili Katalin – tudomásom szerint – hívő ember, van hát remény arra, hogy megérti az alábbi példázatot.
A szinoptikus evangéliumok tanúsága szerint meghatározó alkalom Jézus színeváltozása a hegyen, megdicsőülésének pillanata, amikor tanítványai előtt megvilágosodott az „ember-Jézus” isteni mivolta (Mt 17,1-9; Mk 9,2-7; Lk 9,28-36). Meghatározó átváltozás mindez, mintegy tökéletes ellentéte a görög istenek mitológiai átváltozásainak, akik épp ellenkezőleg: istenekből lesznek emberekké, hogy a földi emberek közé vegyülve emberi tetteket hajthassanak végre.
De az Újtestamentum Pál apostol nyomán beszámol olyan átváltozásról is, amely az álapostolokat jellemzi, akik a sátánhoz válnak hasonlóvá, hiszen a sátán is képes a világosság angyalának, s szolgái az igazság szolgáinak tettetni magukat (2Kor 11,14-15).
Nem tudom, most épp mivé változik át Szili Katalin, de az Erasmus-ügy legújabb felvonásához érkező tömény bohózatba és a legrosszabb vásári komédiába hajló eseménysorához érkezve Szili Katalin – akit amúgy is példás állhatatossága, rendíthetlen hűsége, megingathatatlan, hajlíthatatlan és kérlelhetetlen elkötelezettsége és eszmei szilárdsága miatt tisztelünk – most épp bejelentette, hogy az összeférhetetlenségi szabályokat betartja, s lemondva miniszterelnöki megbízotti tisztrégéről átváltozik feddhetetlen, a pártállam iránt cseppet sem elfogult, objektív egyetemi szakemberré, s megtartja a kurátori pozícióját, de még mindezt ki sem mondta, már azonmód visszaváltozott pártmegbízottá, s ott folytatja, ahol abba sem hagyta. Igaz, ha nem változott volna vissza, akkor is ugyanaz maradt volna, mint az álapostolok: kurátornak színlelve magát, valójában rendíthetetlen kormánymegbízott.
Épp úgy, mint a többi kurátor, akik hol ezzé változnak át, hol azzá, hol itt vannak, hol ott, hol kint, hol bent, hol fönt, hol lent, megannyi Figaro, hol fideszes káderek, hol lényeglátó, előítéletmentes, velejéig tárgyilagos, mindenfajta partikuláris pártérdekeken kívülálló és azokon fölülemelkedő egyetemi emberek, oktatási és kutatási szakkoponyák.
Mert most ilyenekre van ám szükség, de még mennyire!
Hiszen alig fejeződött be az egyetemek sokezer milliárdos állami vagyonának pártállamilag levezényelt és maffiaszerűen kivitelezett lenyúlása, az állami vagyon Fidesz-közeli és Fidesz-holdudvarba rendeződött, élethosszig kinevezett párthű alakok soraiból verbuvált privát alapítványok általi lenyúlása, most új feladat hárul az alapítványokra, melynek sugárzó szépsége csak az előbbivel vethető össze.
Mert hisz most vette kezdetét hat eddigi állami kórház és a hozzájuk tartozó vagy huszonöt ingatlan teljes kijátszása az egyetemi vagyonkezelő alapítványoknak, amelyekben, ne feledjük, olyan őszintén tartózkodó és csak a szakmai szempontokra fókuszáló egyáltalán nem fideszes szakmászok ülnek, mint például a fent emlegetett Szili Katalin, átváltozása előtt, átváltozása alatt és átváltozása után. És minő szerencse: a hatból véletlenül négy kerül a Pécsi Tudományegyetem alapítványához, amely alapítványban, minő szerencse, ott ül Szili Katalin, a maga tudományos-oktatói elkötelezettségével és felkészültségével.
Márpedig az állami vagyonnak ezt a kiterjedt, gondosan felépített és tökéletesen kivitelezett szétlopását, majd magánvagyonba való átmentését, külföldi bankszámlákon vagy ködös vagyonkezelőknél történő landoltatását aligha tudnák elvégezni ezek a begyepesedett agyú brüsszeli bürokraták, akik inkább köszönjék szépen meg, hogy ha minden simán megy, most fogja őket épp hatszázötvenharmadszor átverni és megvezetni a nemzeti-keresztény magyar kormány. A magyar egyetemista pedig mondjon már le végre az Erasmus-programról, elvégre a névadó, ez az Erasmus a maga idejében végigjárta Párizst és Leuvent, Bázelt és Angliát, minden Erasmus-program nélkül, aztán a Cambridge-i Egyetemen lett professzor, és mire vitte? Hát megírta a Balgaság dicsérete című munkáját, amelyből megtudhatja a nagyérdemű, hogy már csak a balga, a király udvarának bolondja mondhatja ki az igazságot, mert ebben a világban a bölcsességet kizárólag a balgák képviselik.
A bölcseknek tűnők pedig kétszeresen is balgákká lettek: mert annak születtek és a halhatatlan istenek élete után vágyódnak.
Kísértetiesen úgy, mint a fideszes alapítványok nagy átváltozó művészei. Ám ők nem kétszeresen, hanem háromszorosan balgák, ugyanis képesek azt hinni, hogy az élethossziglani kinevezésük az istenekhez hasonló örök életet biztosít számukra.
Pont háromszorosan lesznek kénytelenek csalódni.
És ha az elején Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt második levelét idéztem, hogy keretes történetet kapjunk, újra hivatkozom a fenti levélnek arra a részére, ahol az apostol mintha már egyenesen minket szólítana meg: „Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt” (2Kor 11,19-20).
De Szili Katalin és kollégái ott az alapítványi kuratóriumokban, ahol az orbáni ukáz szerint csak nemzeti elkötelezettségűek ülhetnek, nyilvánvalóan betéve tudják ezeket a sorokat.
