Zebra, bölény, antilop. A triumvirátus. Nem, nem a dél-afrikai szavanna képeslapja, hanem Hatvanpuszta élő panoptikuma, ahol Orbán Viktor a birodalmi szafari vezetője, a keleti nyitás után immár a teremtett rend felülírója.

Az egykori majorság, József nádor birtoka mára nem más, mint egy afrikai posztkoloniális állatkerti fantázia, ahol nemcsak a közpénzek metamorfózisát lehet tanulmányozni, hanem az orbánizmus zoológiáját is. Mert ezek nem állatok. Ez itt egy rendszer totemisztikája.

A zebra, ez a fekete-fehér csíkozású paradoxon, egyszerre jelképe a kettős beszédnek és a kormányzati kétszínűségnek. Nem lehet tudni, épp ló-e vagy öltönyös gazdasági migráns, multikulturális nomád, strukturális betolakodó, keleti transzferfauna stb., de szalad, amerre a füvet zöldebbre színezi a Karmelita pázsitmestere. Az afrikai mítoszokban a zebra a káosz állata, itt viszont a rendszer díszlete. A természetet lefestették NER-barokk mintázatúra.

A bölény ezzel szemben a hatalom ősereje. Szimbolikus monstrum, amely nem tárgyal, nem hátrál, csak megy előre, mint egy alkotmánymódosítás. A középkori bestiáriumok – Physiologus, Pierre de Beauvais stb.) szerint a bölény a Sátán és a hamis barát emblémája – pontos leírása egy rendszernek, amely úgy tesz, mintha védelmezné az alattvalói bázist, de valójában leteperi, mint a járadékvadászat a piaci logikát. A bölény nem igényel kapcsolatot, csak alattvalókat. És ha mégis a barátodnak hitted, két nappal később már az arcodra tapos egy rendelettel.

És jön az antilop, a könnyed, kecses patás, amely a Physiologus szerint az evilági hívságokat issza ki az Eufráteszből – csak itt már a folyam neve: Európai Uniós forrás. Azt issza, és utána könnyű préda lesz a vadász, azaz a megtestesült ördög számára. Az antilop a „rágalmazás, kevélység, kapzsiság” allegóriája – semmivel sem különbözik a miniszterelnöki sajtótájékoztató nyelvétől. Szökell, mint a törvényalkotás, amely mindig egy lépéssel előzi meg az alkotmányosságot.

De ne legyünk igazságtalanok. Mert Hatvanpuszta nem zoológiai aberráció. Hatvanpuszta a rendszer allegóriája. Ahol már nemcsak az embereket terelik, hanem az állatokat is új értelmezési keretbe helyezik. Ez nem állatkert, hanem egy élő Állatfarm, poszt-orwelli változatban, ahol a disznók helyett már bölények, zebrák és antilopok mutatják be az államgépezet pszichopatológiáját. Az állatok – mint a középkori bestiáriumokban – itt is erkölcsi tanulságok hordozói, csak épp a tanulság minden reggel újranyílik a Karmelita folyosóin. A zebra azt súgja: légy kétszínű, a bölény: ne gondolkodj, taposs, az antilop: fuss, amíg lehet – ha nem vagy már célkeresztben.

És ha már zoológia: nem lehet nem észrevenni a diktátori allűröket. Mind szereti, ha medvék, pávák, vízilovak és nemzeti hódolat veszi körül. De Orbán túltett rajtuk. Ő nemcsak birtokot épített, hanem egy természetellenes természetet, egy olyan világot, ahol minden állat a hatalom tükörképe. Mint a Jókai-regények úri vadaskertjeiben, csak itt a nemzet egészét hajtják egyre beljebb az erdőbe, ahol a vadász mindig ugyanaz, de az áldozat időnként szavazni is megy.

Hatvanpuszta tehát nem rezidencia, nem majorság, nem agrárportfólió. Hanem világkép. Egy rezsim, amelynek nem elég a választópolgár – már a fauna is NER-közeli kell legyen. Nem a természet rendjét szemléli, hanem újraformálja azt, mint az alkotmányt: ha nem tetszik a szabály, átrajzoljuk a csíkokat. Zebra-style.

Mert Hatvanpuszta nem csupán birtok. Nem csak ökoszisztéma. Ez egy önálló pszichiátriai entitás, ahol az állatok a delírium koreografált mellékszereplői. Itt nemcsak az ökológia íródik újra, hanem a józan ész is.

Zebra, antilop, bölény.

És ez még csak az állatkert. A rezsim maga már rég átlépett a zoológia határán, és belépett a patológia birodalmába. Innen már nincs visszaút sem József nádorhoz, sem az elemi józan észhez. Ez már nem klasszicista majorság, hanem posztmagyar skizofrénia, ahol a hatalom saját trópusait építi újra: a Puskás Aréna mögött zebrák, a Bükk szélén bölények, és Csád fölött a családi örökség exportálja a Kárpát-medencei észt. Mert végső soron mi más Hatvanpuszta, mint egy politikai látomás kivetülése állati formában? Egy rezsim, amely már nem bízik az emberekben, ezért állatok közé költözik. Aki bölényekkel, zebrákkal és antilopokkal él, az már nem hall meg semmit, csak különféle állati hangokat. És csak fekete-fehéret lát.

Innen már csak egy lépés, hogy Orbán Gáspár zebrával vonuljon be N’Djamenába, Csád fővárosába, és az ottani elnöki palota előtt kijelentse: „A nemzeti együttműködés rendszere most már faunaformában is exportálható.” És akkor végképp világossá válik: a NER nem rendszer. A NER nem állam. A NER: egy állattá változott eszme, amely saját ketrecében kérődzik, és közben boldogan nyerítve, röfögve, bömbölve, mekegve, ugatva készül az újabb választás megnyerésére.

Csakhogy az állatkert rég bezárt, és a látogatók nem kérnek több mutatványt.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. augusztus 1-jén.