Kirill pátriárka, az Orosz Ortodox Egyház feje rendre lelkesen támogatja az orosz-ukrán háborút, az orosz agressziót „szent háborúnak” nevezve. 2024 májusában a Всемирный Русский Народный Собор (BPHC) ülésén a spirituális jelentőségű „szent háború” céljának a sátánizmusba süllyedt romlott, bűnös és dekadens nyugati világ megleckéztetését és az igazi krisztusi útra való visszatérítését nevezte, hozzátéve, hogy Ukrajna teljes területének Oroszország kizárólagos befolyási övezetévé kell válnia.
Kirill semmi újat nem mond, csak aktualizálja azokat a tanításokat, amelyeket évszázadok óta hangoztat a pravoszláv egyház. Amikor Kirill „Szent Oroszországról” beszél, megismétli a pravoszláv egyház és az orosz állam birodalmi érdekeinek egybeesését, amely a „Harmadik Róma” elméletétől (Moszkva a keresztény hit utolsó védelmezője) az isteni küldetéssel bíró orosz cárok evilági és transzcendens feladatán, a pravoszláv misszión és az orosz birodalmi expanzión, a meghódított területek ortodoxizálásán át, vagy a szovjet időszak alatt a kommunizmus világhódító küldetésével a transzcendens programnak időlegesen szekuláris öltözéket adva, egészen mostanáig terjed, amikor a Szovjetunió összeomlását követően az Ortodox Egyház a putyini állam egyik legfontosabb pillérévé válva transzcendens hevülettel támogatja Putyin gyilkos Nyugat-ellenességét és újraépítkező birodalmi ambícióit.
Mindebben a legszebb az, hogy a szükséges és tisztító jellegű „szent háborúról” prédikáló, vagyis velejéig háborúpárti Kirillt a „békepárti” Orbán teljes politikai súlyával támogatja, s a nemzetközi fórumokon kiáll mellette.
Érthető?
És vajon érthető-e, hogy mostantól Orbánnak háborúpártisággal kell illetnie az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságát (COMECE), amely az EU valamennyi tagállamának katolikus püspöki konferenciáit egyesíti, ugyanis a COMECE teljes mértékben kiállt Ukrajna mellett, szolidaritásáról biztosítva az ukrán népet, amely „immár több mint három éve szenved Oroszország semmivel nem igazolható támadásától.”
A COMECE köszönetet mond az EU döntéshozóinak, akik „soha korábban nem tapasztalt humanitárius, politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújtanak Ukrajnának és az ukrán népnek.” Ukrajna, mint azt a COMECE hangsúlyozza, nem csupán a saját jövőjéért harcol, hanem az egész európai földrészért, a szabad és demokratikus világért. A nyilatkozat kiemeli, hogy Oroszország égbekiáltó módon megsérti a nemzetközi jogot, s hangsúlyozza a civil lakosság elleni igazolhatatlan atrocitásokat. A COMECE kiemeli, hogy az Európai Uniónak továbbra is ki kell állnia Ukrajna mellett, s szorgalmazza, hogy folytatódjanak a tárgyalások Ukrajna Európai Uniós jövőjéről.
Orbán tehát az ellentmondásmentesség elvének nagykönyvbe illő megsértésével tökéletesen beteljesíti Übü király figuráját: a szent háború szükségessége, folytatása és kiterjesztése mellett prédikáló Kirill moszkvai pátriárkát békepártinak tekinti, ellenben a gyilkos és embertelen orosz háborút elítélő, s Ukrajna népe és az európai béke mellett kiálló COMECE-t (amelynek természetesen magyar tagja is van, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök személyében) viszont háborúpártinak, a gyilkos háború kiszolgálóiként és a szuverenitást sértő háttérhatalom pénzelte erőként szükséges számon tartania.
És most persze idézhetném Orwell 1984 c. regényéből azt, hogy „War is Peace. Freedom is Slavery. Ignorance is Strength (A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő), de én inkább Erasmust emlegetném, A balgaság dicséretének azt a részét, ahol arról olvashatunk, hogy az emberi élet egy nagy színdarab, minthogy akadnak, akik folytonosan önmaguktól eltérő álarcot borítanak magukra.
Csak én teszem hozzá: és ebben a nagy színházban a kedves nézők az álarcokat és az álarcok alatt rejtőzködő fizimiskákat boldog önfeledtséggel rendre fölcserélik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 8-án.
