Orbán Viktor beszédet mondott a Tokaj-Hegyaljai Egyetem avató tanévnyitóján. Egy olyan beszédet, ami a nacionalista dumák remek paródiája lehetne, teli a legócskább közhelyekkel, semmitmondó, üresen harsogó hazug panelekkel, hatalmas lózungokkal.
A Jóisten kifejezetten kedves ajándékának tartja – vág bele Orbán –, hogy a vidéket elhanyagoló sok-sok évtized után végre Magyarország elkezdte rendezni tartozását a vidékkel szemben, s most megadják azt, ami a magyar vidéknek jár, hiszen – mint mondja – „a vidéki levegő hazafivá tesz. Itt még él, itt még tősgyökeres az a magyar észjárás, testtartás, habitus, amely megmaradásunk alapját képezi a jövőben. Innen táplálkozik a magyar küldetéstudat, amely értelmet ad életünknek…”
Én most nem foglalkoznék a magyar észjárás, valamint a magyar testtartás és az egyetem (universitas) intézményének összefüggésével, hanyagolnám a magyar küldetéstudatot, mindössze jelezném, hogy a miniszterelnök súlyosan félrebeszél. A Trianon előtti magyar egyetemek közül több éppen a magyar vidéken folytatta tevékenységét: a Kolozsvári Egyetem Szegedre költözött, a Pozsonyi Egyetem Pécsre, a Selmecbányai Főiskola Sopronba, az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia Miskolcra, a Máramarosszigeti Református Jogakadémia Kecskemétre. Aztán folytathatnánk a rendszerváltás előtti vidéki egyetemek és főiskolák aprólékos felsorolásával, majd azzal a felsőoktatási robbanással, ami a rendszerváltást követte (olykor talán feleslegesen és sokszor nem elég átgondoltan), szóval Orbán állítása ostobaság, szándékos torzítás.
Én azonban most – szakmámból fakadóan – Orbánnak arra a kijelentésére koncentrálnék, amelyben az alábbiakra hívja fel hallgatói figyelmét: miután megemlítette Sárospatakot, a magyar reformáció rendíthetetlen bástyáját, valamint a modern magyar nyelv bölcsőjét, végül Kazinczy kőhajításnyira lévő széphalomi nyughelyét, rátért a lényegre: „És itt van a bor. Talán elsőként ezzel kellett volna kezdenem. Acélozza a hazaszeretetet, izmosítja a bátorságot, bizonyíték Isten létezésére, és a nyelv is megered tőle.”
A bor mint Isten létezésének bizonyítéka! Az egyetemi óráimon sokféle istenbizonyítékkal foglalatoskodunk, hogy csak a legismertebbeket említsem, Aquinói Szent Tamás öt útjától (quinque viae) az ontológiai istenérvekig (Anzelmtől Descartes-on át még Gödel istenérvét is meg szoktuk beszélni), nem is folytatom, de eddigi kurzusaimon – bevallom – nem ejtettünk szót „a bor mint istenérv” teóriájáról. Ha egyszer vendégelőadóként megtisztelné az órámat Orbán Viktor, s tudományos szomjunkat új elméletével igyekezne csillapítani, hálás szívvel mondanánk neki köszönetet.
Addig viszont kénytelen vagyok arra gondolni, hogy ha a bor Isten létének a bizonyítéka, akkor a sok bor következményeként fellépő kettőslátás egyenesen a politeizmusnak, azaz a sok isten létének a legfőbb bizonyítéka. Az pedig külön érdekesség, s várhatóan komoly vitákat generáló tényező lehet, hogy a fenti teóriából következően a muszlimok számára Isten semmiképpen sem bizonyosság, miután ők nem fogyasztanak bort.
Mindenesetre valóban szükséges sok-sok bort fogyasztani, mert józanon ennyi hivalkodó marhaságot nehéz elviselni.
Forrás: Facebook
A szerkesztő megjegyzése
A tanár úr bejegyzései élményszámba mennek, ezt nem csupán több mint tizenháromezer követője jelzi, de az is, ahogy megmozgatja olvasóinak fantáziáját. Íme néhány hozzászólás a fenti publicisztikai gyöngyszemhez:
Saly Noémi
Gárdonyi Géza: A bor legendája
Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „No megöregedtem,
de ilyen jó bogyót még nem ettem”.
Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „Ihaj, csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!”
Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „Iszom reggel óta:
Gyere pajtás, van még a hordóba!”
Gyorgy C. Kalman
Ezt az egész bor-mítoszt egyszer szembesíteni kellene a szikár történelmi tényekkel. Évszázadokig a borfogyasztás legfőbb oka az volt, hogy a víz kiszámíthatatlan minőségű, gyakran kifejezetten ihatatlan volt – a bor sokáig eltartható és garantáltan nem mérgező volt. Ezért ivott mindenki (munkás, katona, polgár, bárki) bort – ami olykor valóban jól sikerült, de korántsem ez volt a cél. Igazán minőségi bort, ami nemcsak a mindennapi szükségleteket elégítette ki, akkor gyártottak, amikor (és ahol) a víz-probléma meg volt oldva.
Lea J. Vince
Gyuri, szerintem a mélyműveltségű miniszterelnök a boros Isten-hasonlattal a görög Dionüszosz-kultuszra utalhatott. :)))
Gábor GyörgyLea J. Vince
Ha csak úgy nem, de akkor biztosan az azzal járó összes körülménnyel is tisztában van a miniszterelnök, s azokat is propagálja. Márpedig…, hogy úgy mondjam…
Vágó István
Na, akkor máris megyek imádkozni. Egészségetekre!
Iván Uhrman
És még ez sem Orbán saját szellemi tulajdona. Hamvas Bélától származik, aki egész kis értekezést írt egyszer arról, hogy a bor Isten létének a bizonyítéka. Nem tételezem fel Orbánról, hogy Hamvas Bélát szokott volna olvasgatni, de mivel az ő egyetemi éveiben (amelyek nagyobb részt egybeestek az én egyetemi éveimmel) Hamvas rendkívül felkapott, divatos szerző volt éppen (abba most ne menjünk bele, mennyire indokoltan), másod-harmadkézből eljuthatott hozzá az információ. És persze boldogan felhasználta ott, ahol éppen alkalmas volt. Mert nem az a kérdés, hogy vallásfilozófiailag értékelhető-e ez az állítás, hanem az, hogy Tokaj-Hegyalja népessége mennyire hallja szívesen. És kétségünk se legyen, hogy nagyon szívesen hallották, és minden utánagondolás nélkül elhitték Orbánnak, hogy íme, a bor, amiből vitán felül ők termelik a legjobbat a világon, sok egyéb mellett még Isten létének bizonyítására is alkalmas.
Marianne Hajdú
Most már tudom, hogy miért voltak a 60- as, 70- es években tömve a talponállók. Templomokba féltek az emberek járni, mert párttaggyűlésen kiderül volna, hogy istenhívők, nade a kocsmába? Oda nyugodtan mehettek és imádkozhattak napestig akár.
