Egy roppant érdekfeszítő könyvben (Pierre Th. Braunschweig: Geheimer Draht nach Berlin: Die Nachrichtenlinie Masson-Schellenberg in der Schweiz. Nachrichtendienst im Zweiten Weltkrieg) olvasni arról, hogy az Egyesült Államok miként építette fel az Office of Strategic Servicesnek (OSS), az USA II. világháborús hírszerző ügynökségének a hírszerzési hálózatát a svájci Bernben. Az OSS vezetője, William Donovan egy Rooseveltnek írt feljegyzésében a svájci jelenlét fontosságát azzal indokolta, hogy „mint a legutóbbi háborúban, Svájc most is az egyik legelőnyösebb hely az európai tengelyhatalmakról szóló információk megszerzésére”. Svájc – mint érvel Donovan – különösen jó hely, hiszen a tengelyhatalmak és a szövetségesek tevékenysége is remekül átlátható, aminek legfőbb oka, hogy az ország a maga semlegességével a felderítők Mekkája. A hírszerzőknek paradicsomi állapot, ha az adott ország semleges, de az is, ha az adott ország egyszerre több vasat tart a tűzben.
Na mármost, Lázár János vagy teljesen meghülyült, vagy teljesen hülyének néz mindenkit. Ugyanis erényt próbálva farigcsálni abból, hogy az orosz hírszerzés sikeresen megtámadta a külügy informatikai hálózatát, elégedetten ragyogott és gagyogott, hangsúlyozva, hogy „Magyarország olyan helyen van a háború kitörésének okán, olyan politikai küzdelmek kereszttüzében van és olyan politikai vitáknak a részese, amely a világ komoly titkosszolgálatainak felkelti az érdeklődését a nyugati és a keleti oldalon is. Magyarország iránt tehát nagy az érdeklődés a világban, nemcsak politikai, hanem titkosszolgálati értelemben is„.
Valaki mondja meg Lázár Jánosnak, hogy ez nem Magyarország érdeme, hanem mindez a hazaáruló miniszterelnöknek és külügyminiszterének köszönhető.
De mindenekelőtt jó lenne tisztában lenni azzal, hogy vajon tényleg váratlan orosz támadásról volt-e szó, avagy arról, hogy Szijjártóék orosz kérésre vagy inkább utasításra a saját jószántukból szolgáltattak ki temérdek adatot a nagy és hálás barátnak, ám csúnyán lebukva, a történteket utólagosan orosz hekkerek támadásának hazudják, így próbálván fedezni önmagukat.
Másfelől a titkosszolgálatoknak ez a felfokozott érdeklődése, amelynél súlyosabb nemzetbiztonsági kockázatot és kiszolgáltatottságot aligha lehet elképzelni, nem a szépfekvésű Budapestnek, a múzeumok gazdag kínálatának vagy a világhírű magyar zenei életnek szól, nem is a magyar konyhának és a zamatos boroknak, s nem a gyógyvizeinknek, hanem annak, hogy a NATO-tag Magyarországot miniszterelnöke és kormánya odavetette a putyini Oroszországnak és a legfélelmetesebb orosz politikai, katonai és rubelérdekeknek, miközben döbbenetes módon növekszik az ország kínai kitettsége (legfőképp gazdasági, pénzügyi és elektronikai tekintetben), s feketeöves iráni antiszemiták és holokauszttagadók érkeznek az országba, államfőknek kijáró fogadtatásban részesülve, s akkor még szó sem esett arról, hogy Magyarország az utóbbi időben bukott, köztörvényes miniszterelnököknek vált a bújtatójává, máskor pedig Magyarország brazíliai követsége kínált hajlékot, kosztot és kvártélyt úgyszintén bukott államfőnek.
Csak tudnám, hogy a remek Lánczi Tamás mindeközben vajon mivel tölti értékes munkaidejét?
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. május 20-án.
