Egyáltalán nem bonyolult, nagyon is világos, csak tessék egy parányit belegondolni… Orbán az alábbiakat válaszolta arra a kérdésre, hogy milyen okai vannak annak, hogy elmaradt a várttól a magyar gazdaság teljesítménye. „Okok vannak, de ezek olyan nagyon nem érdekelnek. Munkánk szempontjából ez másodlagos… Tehát engem nem az érdekel igazán, hogy mi az oka, hanem az, hogy hogyan leszünk sikeresek mégis.”
Egyfelől semmiféle következményelvű gondolkodás nem létezhet ok nélkül: a cél eléréséhez feltételezni kell oko(ka)t. Logikai ellentmondás azt mondani, hogy „csak a cél érdekel”, ugyanis ez a kijelentés már feltételez egy okot: a cél kívánatosságát.
A megismerés az okok keresésén alapul: tudni valamit annyit tesz, mint megérteni az összefüggéseit. A célok helyessége nem vizsgálható okok nélkül. A valóság kauzális (ok-okozati) szerkezetű: a cél mindig egy oksági folyamat következménye.
Arisztotelész óta beszélünk causa efficiensről (hatóok) és causa finalisról (célok). A célok kizárólag az okok rendjébe beágyazottan értelmeződik. A hatóok nélkül a cél puszta vágykép vagy fikció. A cél sosem önmagában áll, hanem a többi okkal együtt működik.
Orbán azonban nem véletlenül követett el súlyos logikai hibát: ennek oka a motivált tudatlanság (motivated ignorance), amikor szándékosan mellőzi valaki az okokra vonatkozó tudást, hogy célját zavartalanul, például manipulációs okokból ismételgethesse, minden számonkérés nélkül, ugyanis a teljesítetlen ígéretek a rosszul meghatározott vagy félreértett okok felől válnak egyértelművé. Orbán nem pusztán a valóságtól, a létező dolgok rendjétől próbál ezzel csalárd módon elszakadni, ez még „csupán” a célkitűzés vak és kérdésmentes fanatizmusával lenne azonos, hanem önmaga dilettantizmusának és totálisan kontár kormányának etikai felelősségétől is. Az okok mellőzése a totális önfelmentéssel azonos.
Végső soron Orbán manipulál és hazudik, vagyis elmondta minden öszödi beszéd legöszödebbikét.
Nietzsche mintha csak az Orbán-félékről mondta volna, hogy egy bizonyos lelkületnek (Nietzsche ezt rabszolgalelkületnek nevezi) szüksége van arra, hogy egy ideált, egy célt állítson maga elé, s magát erősnek láttassa, ám mindez valójában csak a belső, elfojtott, kegyetlen indulatokra alapozott álcázása a gyávaságnak, a képmutatásnak, a rejtett agressziónak, az erkölcsi képmutatásnak, az öncsalásnak és az elfojtott gyűlöletnek.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 2-án.
