Az a legnagyobb baj, hogy az ellenzék nem képes semmilyen józan belátásra. Egyszerűen érthetetlen, miért tartják botrányosnak a megfigyelési és lehallgatási ügyet akkor, amikor például Kövér László világosan és félreérthetetlenül leszögezte, hogy a hazai ellenzék „a globalista, nemzetellenes hálózat része… Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata. Ilyen értelemben semmiben sem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől.”
Ha volna az ellenzékben egy parányi felelősség és a magyar nemzet iránti halovány elkötelezettség, maga látná be, hogy mint „nemzetellenes hálózatot”, mint a „világelit komprádor alakulatát”, amely „nem a magyar nemzet része”, magától értetődő módon, permanensen szükséges és elkerülhetetlen megfigyelni, lehallgatni, a legrejtettebbnek szánt gondolatait is aktákba rendezni, és az erre hivatott szervek számára, szakmányban, a lehető legaprólékosabb jelentéseket összeállítani.
Még szép! Mit nem lehet ezen megérteni? Heraus mit uns!
S miután „semmiben sem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől” (még talán származásukat tekintve sem), naná, hogy metodológiailag, didaktikailag, az alkalmazott kvantitatív és kvalitatív módszertan kritériumainak megfelelően épp a Rákosi- és a Gerő-féle módszereket és eljárásokat kell velük szemben foganatosítani, szem előtt tartva a mindenkori csúcstechnológia kínálta újabb és újabb lehetőségeket.
Forrás: Újnépszabadság
