Egy barátom küldött Messengeren egy anyagot, s kérdezte, mit szólok mindehhez. A hír arról számol be, hogy egy bizonyos Menczer Tamás nevű vékony értelmű fráter (hogy miért használom ezt a szerkezetet, az hamarosan kiderül) „minden baloldalinak, tiszásnak, gyurcsányistának is és mindenkinek” azt üzeni, hogy „én leszek a legrosszabb rémálmuk, a jeges leheletemet fogják érezni a tarkójukon”.
Hogy mit szólok?
Nos, ez az utolsó strici (hogy miért használom ezt a jelzős szerkezetet, arra is hamar fény derül), mindenekelőtt semmiféle önálló gondolattal nem rendelkezik, nincs egyetlen saját ötlete, valami, ami kizárólag hozzá tapadhatna, ohne személyiség, csupán egy homunculus, egy műlény, aki csak azt képes mondani, amit a szájába adtak. Ugyanis a 2002-es választás kudarcát követően Pokorni Zoltán, akkor még leendő turulszakértő mondott valami hasonló trágárságot, hogy tudniillik a győztesek a Fidesz hideg leheletét fogják érezni a tarkójukon.
Az alkalmazott képek, metaforák, hasonlatok sokkal inkább a beszélő szándékairól árulkodnak, mint arról vagy azokról, akire vagy akikre alkalmazzák. Márpedig ebben az országban az a politikus, akiben van még valami moccanata a történelmi ismereteknek, az empátiának és az elemi tisztességnek, az nem emlegeti fel a tarkót, kiváltképp politikai kontextusban. „Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan”, szóval, ha magyar történelemről és kultúráról van szó, a tarkó szerepének kontextualizálásában számomra jóval mérvadóbb egy bizonyos Radnóti Miklós, mint egy mosdatlan pofájú (hogy miért e jelzős szerkezet, arra hamarosan fény derül) Menczer Tamás vagy a turulőrző Pokorni Zoltán.
Végezetül, ami a hideg leheletet illeti. Nos, a hideg lehelet, amit Pokorni nyomán Menczer magának tulajdonít, ebben a nyugati kultúrkörben hagyományosan a pokol, az ördög, a Sátán attribútuma, aminek megvan az eszmetörténeti és teológiai összefüggése, de amit most mellőznék, s ami Dante Isteni színjátékában épp úgy jelen van, mint például az egyik legalapvetőbb európai irodalmi hagyományban, az ördöggel szerződést kötő történetek sorában. Most csak egy példát hoznék fel, jelesül Thomas Mann Doktor Faustus c. remekművét, amelyet Menczer aligha olvasott, mert ha megtette volna, lemondott volna a Pokornitól plagizált hülyeségről. A regény legfontosabb része a XXV. fejezet, ahol a mű főhőse, Adrian Leverkühn német zeneszerző szerződést köt az ördöggel: eladja neki a lelkét, cserébe az ördög művészi zsenialitást ígér neki. Nos, Thomas Mann ebben a fejezetben folyamatosan az ördög jeges fuvallatáról, fagyos, jeges leheletéről szól, mint az ördög tradicionálisan legjellemzőbb tulajdonságáról. Hát, ezzel a jeges, ördögi lehelettel kecsegteti a magyar politikai életet ez a Menczer Tamás nevű vásári kókler.
És miért írtam a fenti jelzőket Menczer Tamásra? Azt, hogy vékony értelmű fráter, utolsó strici, mosdatlan pofájú, vásári kókler, de folytathatnám még: gaz rágalmazó, hímringyó, az emberiség salakja? Nos, nem én írtam ezeket, hanem Thomas Mann, aki ezekkel és még ilyenebb jelzőkkel illette és jellemezte a jeges lehelet kibocsátóját. (Csak Menczer Tamás kedvéért: Thomas Mann: Doktor Faustus, Európa Könyvkiadó, Bp. 1967. 278-315. Ford. Szőllősy Klára)
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus
