Nyilatkozat: Valamikor 2007 elején a Magyar Narancsban megjelent cikkem egy helyén az alábbiakat írtam:
„Tény, hogy Orbán megtérése és neofita túlbuzgósága semmilyen teológiai konzekvenciával nem rendelkezik. A katolikus és a református elemeket zavarodott és tudatlan módon keverő (református környezetben és diskurzusban szentek emlegetése stb.), ugyanakkor a hívek felől prekeresztény-pogány elemekkel átszőtt kvázi szekta ez, amelyet egyfajta kényszeres szinkretizmus jellemez, s amelynek kizárólag politikai relevanciája, a politikai gyakorlatban való felhasználhatósága, magyarul: közvetlen praktikuma az irányadó. Ez a “hittröszt” széles tömegeket kész kiszolgálni; a vallási kérdésekben alulinformált és alultájékozott hazai közönség “plázateológiai” igényeit veszi célba. Dogmarendszerében – egy bevásárlóközpont árukínálatára hajazva – meghitten keveredik katolicizmus és protestantizmus, manicheus dualizmus vagy a keresztény tanítást zsibvásári termékké lefokozó blaszfemikus gondolat… megfér itt a samanizmus is minden pogány-ősmagyar vonásával, ha kell sumer, turáni vagy szkíta kiszerelésben.”
A plázateológia kifejezést máskor is használtam, amikor a Fidesz által politikai erőforrásként használt vallási érzület került szóba.A bevásárlóközpontok tarka világától elnézést kérve a plázateológiát augusztus 21-től a vurstliteológia kifejezésre cserélem.
Forrás: Újnépszabadság
