Miközben hallatlanul felkészült politikai elemzők (bizonyos Kocsis Máté, bizonyos Bayer Zsolt és a legbizonyosabb Bohár Dániel) szakmányban fektetik le intellektuális alapvetésüket a Mandiner felületén a Dobrev-féle árnyékkormányról, unikális sajtótörténeti eseményként létrehozták árnyékszemélyiségemet. Tudniillik hírnök jött, s pihegve szólt, hogy „Gyuri, téged imád a Mandiner: ugyanazt a ma írt Facebook-bejegyzésedet rövid időn belül kétszer is lelopták és leközölték.”
Megnéztem, és tényleg! És persze kínosan és röhejesen vicces, de bennem még irántuk is van kellő empátia, úgyhogy megértem őket: ezek a szegény Mandiner-szerkesztők naná, hogy nem olvassák a Mandiner felületét, miért is olvasnák, annyira azért mégsem hülyék, hogy ezt az oldalt böngésszék. Lelopnak valamit innen meg onnan, kirakja az egyik, nem nézi a másik, az is kirakja, aztán hamarosan jön a harmadik, az se néz, csak kirak, mind kirak valamit, naná, hogy ugyanazt, ad infinitum. És ez így megy majd 2060-ig, mert a főnök jól megmondta, hogy pont addig lesz hatalmon a Fidesz, addig pedig megállás nélkül, újra és újra lelopják ugyanazt, nem egyszer, hanem kétszer, háromszor, vagy négyszer, a gátlástalanság, a pofátlanság és a dilettantizmus csimborasszója, épp úgy lopnak, ahogy a gazdik teszik ezt mondjuk a Balatonnal, aztán újra és újra kiteszik ugyanazt, hadd legyen valami stabil és megbízható arkhimédészi pont a Fidesz-uralom és cselédsajtója regnálásának idején.
A Mandiner felkészült szerkesztősége pedig – Karinthyval szólva – megbolondult, megbolondult, hogy mindent kétszer (háromszor, négyszer, ötször, hatszor, hétszer) mond (és lop).
