Ideje volna végre felfogni valami nagyon elemit, amire mintha még mindig nem volna képes ez az ország. Ha egy szakmájában kiválóan teljesítő, magasan kvalifikált, valóban pótolhatatlan szakembert utcára tesznek ócska kis akarnokok, az ne csak a családnak, a barátoknak, a szakmabélieknek fájjon, hanem fájjon végre az egész országnak. Egy ilyen esetben ugyanis valójában az ország jelene és jövője ellen, az országot fenn- és egybetartó tudás ellen, a tudomány és a kultúra ellen követnek el merényletet azok a galád honárulók, akik sunyi és aljas politikai komisszárokként, eleve érdemtelenül kerülve pártos pozíciójukba, csak azért, hogy kenyéradójuk minden kívánságát szolgaian kielégítsék, engedelmesen végrehajtják az ítéletet, hogy az irigy, frusztrált és féltékeny csorda megkönnyebbülve távolíthassa el a munkahelyéről a náluknál sokkalta képzettebb, felkészültebb és tehetségesebb kollégákat.
Nekem Gyorgy Karsai a barátom. Nem hinném, hogy szükség lenne bemutatni Gyuri szakmai felkészültségét, avagy káprázatos nyelvi tudását. Amikor a galád politikai horda szétverte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, a magyar kultúra egyik tradicionálisan meghatározó műhelyét, elűzve sokszorosan bizonyított művészeket, oktatókat, s odatelepítve a szakma politikailag lojális negyedosztályát, akkor én az ottani Doktori Tanács tagja voltam, s azonmód távoztam azokkal a kollégákkal együtt, akikre – persze én egy másik szakma képviseletében – felnéztem, akiket tiszteltem és becsültem, s akiknek annyi hatalmas élményt köszönhettem. Karsai Gyuri azonban maradt, s ezt sokan nem értették, bevallom, kezdetben magam sem.
Aztán megértettem. Gyurinak mindennél fontosabb volt az a hosszú évek munkájával kidolgozott doktori program, amit a néhai SZFE falai között, belföldön és külföldön szerzett több évtizedes tudományos és egyetemi oktatói tapasztalataira, bámulatos felkészültségére, a hazai és nemzetközi ismertségére és kapcsolatrendszerére, s a társtudományokban való jártasságára és elfogadottságára támaszkodva dolgozott ki, s teremtette meg azt a doktori képzést, amely hosszú-hosszú éveken át oly nagy népszerűségnek örvendett, s ami sok-sok embert indított el szakmai pályáján.
Ma olyan országban élünk, ahol egy Rátóti Zoltán kidobhat a munkahelyéről egy Karsai Györgyöt. Gyuri néhány hónap múlva tölti be a hetvenedik életévét, akkor úgyis nyugdíjba kell mennie, de ennek a Rátóti nevű rendszerkegyelt Mefisztónak fontos volt már most elbocsátani és kísérletet tenni Gyuri megalázására.
Csakhogy Rátóti önmagát alázta meg, egészen a sárga anyaföldig és még tovább: a nem tényező Rátóti így próbált tényezővé válni, de ez sosem szokott sikerülni. Ha Rátótinak meg a többi cimborájának, tüzér ezredes kancellároknak és másoknak volna egy parányi, tényleg csak egy parányi történelmi ismerete, pontosan tudnák, hogy az általuk megalázni kívánt művészekkel és tudósokkal ellentétben rájuk majdan a kutya sem fog emlékezni. Ez fájhat nekik, meg is értem őket, s ezen az sem segít majd, hogy most bebútorozták magukat a legfenségesebb ánuszba.
Tegnap a meteorológusok, ma Karsai Gyuri, de ne legyenek kétségeink: a politika szellemi maffiája rengeteget fog még pusztítani, kivégezni, lemészárolni az elkövetkezőkben. De vegyük végre észre, hogy mindezzel ezt az országot dúlják szét és hosszú-hosszú évtizedekig teszik taccsra, ahogy tették ezt a megelőző diktatúrák mindegyikében az egykori elődeik, az akkori politikai biztosok.
És csak zárójelben: azt mondja ez a világból úgyszólván semmit sem értő Rátóti, sík hülyén belebámulva az általuk teremtette pszeudovilágba, hogy az elbocsátást illetően nem tartozik magyarázattal. Meglehet, Orbánnak nem, elvégre ő a spirituális felbujtó. De nekem, s a többi adófizető honfitársamnak, továbbá kicsiknek és nagyoknak, időseknek és fiataloknak annál inkább, ha már a mi pénzünket méltóztatnak gátlástalanul eldorbézolni.
Tényleg elég volt ezekből!
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. augusztus 26-án.
