Akkor hát vegyük sorjában…
Egyetemi oktatóként nagy lelkesedéssel figyelem a felsőfokú oktatás radikális reformját.
Első lépésben megtapasztalhattuk, hogy legyen az illető akár köztársasági elnök, akár miniszterelnök-helyettes stb., a hagyományos kutatómunkától és könyvtárazástól mint értelmetlen, felesleges és archaikus tevékenységtől búcsút véve vagy másokkal íratja meg egyetemi diplomamunkáját, vagy mások által már megírt alacsony színvonalú ismeretterjesztő munká(k)ból kiollózva tákolja össze az egészet.
És lettek diplomamunkák dögivel, és este lett és reggel: első nap.
Aztán következtek a professzori kinevezések: értékelhető tudományos munkásság és nyelvek ismerete nélkül, kizárólag a politikai lojalitására, az edzői kvalitására vagy a színészi-rendezői érdemekre tekintettel az állampárt konyhájában vagy a hátsó udvar homokozójában döntöttek az egyetemi fokozatokról.
És lettek professzorok számolatlanul, és este lett és reggel: második nap.
Aztán az egyetemi autonómiát a jelenkor gőzhajójából kihajítva, a pártközpontban vagy a miniszterelnöki hivatalban döntik el, ki lehet rektor és ki nem, ki lehet dékán és ki nem, ki lehet a Doktori Iskola vezetője és ki nem.
És lett sok rektor, dékán és Doktori Iskola vezető, a Fidesz-KDNP képére és hasonlatosságára, és este lett és reggel: harmadik nap.
Aztán köztudott, hogy a magyar nyelv a világ legismertebb és legtöbbek által beszélt nyelve, Hegyeshalom és Záhony között feltétlenül, ezért épp jókor jött a Covid, hogy a pártállam eltörölhesse a nyelvvizsga kötelezettséget, mintha a diploma előtti utolsó hónapban kellett volna elsajátítani egy-két idegen nyelvnek az ismeretét, s nem már jóval korábban.
És lett sok-sok diplomás, nyelvtudás nélkül, olykor a magyart is csak középfokon beszélve, és lett este és reggel: negyedik nap.
Aztán a pártállam egyszerűen lenyúlta az egyetemeket, kuratóriumokba szervezte ki a legtöbbet, s a kuratóriumokba szigorú szakmai megfontolásból kizárólag világnézeti alapokon kiválasztott kurátorokat ültetett be, akik – ahogy az állampárt főtitkára, maga Orbán Viktor mondta – nem internacionalisták, hanem nemzeti szemlélettel rendelkező, nemzeti elkötelezettségű, a nemzeti szuverenitást valló megbízható pártállami káderek.
És lett sok-sok, semmihez sem értő, de politikailag és ideológiailag megbízható nemzeti kurátor, és este lett és reggel: ötödik nap.
Aztán most már arról olvashatunk, hogy a pártállami miniszterelnöki hivatal munkatársait támogatandó, a Fidesz-KDNP hatalmasságai rendre „leszólnak”, hogy egyetemi vizsgáikon tessenek szépen átengedni X vagy Y káderelvtársat, de nem ám úgy, hogy jóllehet X vagy Y nettó hülye, következésképp egyes helyett kapjon jelest, hanem úgy, hogy ne is kelljen az illetőnek megjelennie a lepusztult egyetem nyomorult vizsgabizottsága előtt, elvégre a Karmelita kolostorban remek a fűtés, emelkedett a hangulat és elegánsan öltözött a dolgozó kollektíva, miért kellene ebből a fészekmelegből leereszkednie a vizsgázónak abba az alpári társaságba?
És lettek vizsgajegyekkel megtöltött Neptun-leckekönyvek, vizsgázó nélkül, és este lett és reggel: hatodik nap.
S mielőtt a pártállam főtitkára elpihen, visszaállíthatná a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem adományozását, amely a kitüntetett káder gyermeke számára biztosítja a felsőoktatási intézménybe történő automatikus felvételét, függetlenül annak felkészültségétől és elmeállapotától.
És a pártállam főtitkára látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott, és munkája után megpihent.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. január 17-én.