És csak szíves emlékeztetőül hoznám fel Ferenc pápa elhíresült szavait, őszintén remélve, hátha még Kövér agytekervényeit is képes lesz bejárni ennek a „demens vénembernek” a sűrűn idézett álláspontja: „Sokkal inkább egy irgalmas ateista, mint egy templomba járó, de szívtelen keresztény!”
Én most nem mennék bele abba, hogy vajon mi a jelentése annak, amit Kövér préselt ki a száján: „A demokratikus felhatalmazás nélküli pénzügyi elit a keresztény értékeiktől és nemzeti kultúrájuktól megfosztva, az európai harangokat elnémítva akarja megfojtani az európai, benne a magyar, székely, román keresztény és nemzeti jövőt”, hozzátéve, hogy ez a „sátáni terv” nem fog sikerülni. Több szemeszternyi előadást tartottam, s ugyancsak több könyvemben írtam a kora- és késő középkori antijudaizmus legjellegzetesebb fordulatairól, verbális és vizuális sajátosságairól, szókészletéről, teológiai és politikai nyelvezetének konnotációjáról, vagyis ez a beszédmód semmi újat nem jelent számomra sem a tradicionális antijudaizmus és annak elemeiből táplálkozó antiszemitizmus megnyilvánulásaihoz, sem Kövér László többször megtapasztalt erkölcsi és intellektuális színvonalához képest.
Most inkább arra a mondatára fókuszálnék, amely így hangzott: „Isten nélkül lehet élni, de az az élet iránytű nélküli, és a semmibe tart.”
A mondat többszörösen elgondolkodtató. Nem firtatom természetesen, hogy az egykori MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató segédmunkatársa milyen mélyről jövő istenélménnyel érkezett (erről vannak személyes élményeim), nem firtatom, hogy ő maga milyen mélyen vallja és gyakorolja hitét, továbbá arról sem kívánok szólni, hogy Kövér intellektuális nihilje milyen mélyen vezette őt magát vissza távoli évszázadokba, amennyiben a XXI. század világában számára nem evidencia az, ami a világ civilizált, polgárosodott részének annál inkább: az erkölcsnek nincs szüksége transzcendens megalapozásra, tisztességes, becsületes életet „immanens” módon is lehet élni, éppen úgy, ahogy transzcendensnek vallott morális elvek és értékek hangoztatásával utolsó ganéként is lehet létezni: mindkettő állítására legyen szerény példa maga a történelem. Ugyanis nem transzcendens megalapozottságú etika is képes morális alapot biztosítani a tisztességes, erkölcsös élethez, ezzel szemben transzcendens módon megalapozott erkölcsi rendre támaszkodva és azt hirdetve, Isten nevét akár jelszóként naponta többször is emlegetve a legnagyobb gazemberségeket követték már el, még ha Kövér erről nem is tud: a keresztes hadjáratoktól a pogromokig, a kényszerkereszteléstől a nagypénteki zsidóverésekig, a könyvégetésektől a szent inkvizíció máglyáiig, avagy a londoni metró felrobbantásáig, egy szatirikus párizsi lap szerkesztőségének lemészárlásáig, tel-avivi piac vagy párizsi színház elleni támadásig, vagy húsvét idején keresztény hívőkkel megtelt templomok és szállodák felrobbantásáig. Miközben ezek a merénylők mind a maguk Istenének útját járták, vagyis Kövér szerint Istent „iránytűként” használták, s küldetésük tudatában, mély meggyőződésük szerint a kizárólag transzcendens módon megalapozott erkölcsi rendet teljesítették be, ha kellett, éppen az e világi törvényekkel, etikai és jogi normatívákkal és elvárásokkal szemben.
És csak szíves emlékeztetőül hoznám fel Ferenc pápa elhíresült szavait, őszintén remélve, hátha még Kövér agytekervényeit is képes lesz bejárni ennek a „demens vénembernek” a sűrűn idézett álláspontja: „Sokkal inkább egy irgalmas ateista, mint egy templomba járó, de szívtelen keresztény!” Vagy úgy is fogalmazott, hogy „jobb ateistaként nem járni templomba, mint hívőként gyűlölni a másikat.” Arról ugyan nem beszélt Ferenc pápa, hogy milyen lehet ateistaként gyűlölni a másikat, ám a Fidesz napi rutinja szolgál ennek kifogyhatatlan példázatául.
És vajon milyen Istenről beszél Kövér? Mert az úgyszólván bizonyos, hogy nem a zsidó-keresztény hagyomány egyetemes Istenére gondol, hiszen annak értékrendjétől, morális elvárásaitól és parancsolataitól meglehetősen távol áll ő is és valamennyi közeli kollégája. Továbbá azért sem gondolhat a zsidó-keresztény egyistenre, mert ez az Isten univerzális, egyetemes, mondhatnám „kozmopolita”, szemben a különféle pogány helyi istenségekkel vagy nemzeti bálványokkal. Ezeknek nincsenek erkölcsi elvárásaik, elég paráználkodni velük, hogy elnyerjék jóindulatukat, kegyeiket, ajándékaikat.
Szóval melyik Isten iránytűje mutathatja az utat Kövérnek, valamint hit- és pártsorsosainak?
Természetesen elsőként Hermész, a gátlástalan lopás istene, akit a másik vagyonának eltulajdonításához a legbiztosabb iránytűként hasznosíthatnak valamennyien. Aztán persze Erisz, a viszály, a veszekedés, a gonoszság istennője. Kedvelhetik a skandináv mitológiából Lokit a csalfaság, a hitszegés és a csalás istenségét. A Szphinx is közel állhat hozzájuk, aki a görög mitológiában a barbárság és a kegyetlenség keleti istensége (vesd össze Oidipusz király története). Ugyancsak iránytűként szolgál számukra Mómosz, a gáncsoskodás istene, Áté, az ámítás és elvakultság istennője, akit Homérosz csak bajhozóként emleget, vagy ott vannak a Trollok, a germán-skandináv mitológia nagyon ostoba, az embereknek folyton-folyvást ártó óriásai, s persze ne feledkezzünk meg a legfőbb iránytűjükről, Mammonról, a pénz, a gazdagság szír istenéről. Plutoszt szándékosan nem említem, mert igaz ugyan, hogy ő is a vagyon és a pénz istene, de fideszes körökben inkább elborzasztó és kerülendő istenség, minthogy ez az őrült egy tréfás pillanatában vagyonossá tette a szegényeket, a gazdagokat pedig nyomorba döntötte.
Nem csoda, hogy a Karmelitában Plutosznak még nem állítottak fel szentélyt.
