Némi értetlenkedést érzékelek abban a sajtóhírben, amely arról számol be, hogy Rogán izraeli-grúz barátja és a Köves Slomó vezette EMIH közösen szerezte meg az ország egyik legnagyobb alumíniumfeldolgozóját. A beszámoló mindezt „testidegennek” nevezi, minthogy Rogán barátja eddig az ingatlanpiacon, a médiában és a pénzügyek területén mozgott, s a szociális és különféle közösségi feladatokat ellátó EMIH-től is távolinak tűnik az alumíniumipar. Csakhogy – így a híranyag – az Inotai Alumíniumfeldolgozó remek üzletnek tűnik, mert máris elnyertek 1,3 milliárd forintot, az összérték beruházásának 45 százalékát az uniós adófizetők pénzéből.
Nos, a hiányos ismeretekről árulkodó híroldal súlyosan téved: ha ugyanis a szerkesztők egy parányit is ismernék a Héber Bibliát, tisztában lennének azzal, hogy az alumíniumfeldolgozás a legszervesebben hozzátartozik a bibliai zsidó hagyományokhoz, s az EMIH épp a hagyományőrzésben jeleskedik.
Dániel könyvének 2. fejezetében olvasható a nagy Nabú-kudurri-uszur álma, amelyet a bölcs Dániel fejtett meg. Az álom egy szoborkolosszusról szólt, amelynek feje aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, lábszárai vasból, lábujjai meg részben vasból, részben agyagból. Dániel az álomból öt egymást követő korszakot, világbirodalmat olvasott ki, amelyre a jelzett fémeknek megfelelően a fokozatos értékvesztés volt a jellemző. Hogy melyek ezek az érintett birodalmak, arról sok-sok évszázad, évezred állandó vitái és értelmezései számoltak be.
A legismertebb szerint az arany fej Babilont jelképezi, az ezüst váll és karok a méd-perzsa birodalmat, a réz has és ágyék a hellén világot, a vas lábszárak a Római Birodalmat, s a vas és agyag lábujjak Róma utódállamait. Ez volt a híres translatio imperii (birodalom áthagyományozása) elmélete.
Az EMIH és nevezetesen Köves Slomó arról tehet a legkevésbé, hogy az alumínium nevű könnyűfémet a bibliai időkben még nem ismerték, csak a XIX. századra sikerült ezt kinyerni. Viszont – folytatva Nabú-kuduri-uszur álmát – az arany, az ezüst, a réz, a vas és a vas és agyag után az alumínium remekül jelképezi napjaink világának további és feltartóztathatatlannak tűnő romlását, vagy úgy is mondhatnám (kevésbé biblikus, de roppant találó kifejezéssel) szarrá menetelét, amihez viszont Köves Slomónak láthatóan komoly affinitása van, ezért döntött hát a posztbiblikus alumíniumbiznisz mellett.
A korai időktől vitatott volt, hogy translatióról (áthagyományozás) van szó, avagy renovatióról (megújulás), s vajon milyen lesz a legutolsó korszak: bekövetkezik-e a lehetséges legeslegrosszabb vég, avagy ellenkezőleg, a teljes boldogságot elhozó messianisztikus jövő bomlik ki.
Mindenesetre felettébb nyugtalanító, hogy a 15-16. századtól Oroszország a saját megújult jövőjét a „harmadik Róma” (tretyij Rim) eszméjében látta, s a 19. századtól a Velikaja Rusz, vagy a Szent Oroszország küldetésében és eljövetelében, amely a későbbiekben még a bolsevizmusból is vallásos ideológiát farigcsált, s amely ideológia és birodalmi küldetéstudat a Szovjetunió szétesése után az állami vezetés (Putyin) és a pravoszláv egyház összefonódásával új és még kiterjedtebb és elszántabb missziós kötelezettségtudatot eredményezett.
Ha nem csupán a NER biztosította jelentős üzleti érdeket, hanem a fenti eszmeiséget ismerte fel Köves Slomó az alumínium kínálta üdvözítő bizniszben, akkor személyében korunk prófétájáról lehet szó.
Az még eldöntetlen, hogy igaz vagy hamis prófétájáról.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 16-án.
