Tudom, az alábbiak fontossága eltörpül a történtek sűrűjében, de talán érdemes szóvá tenni, kiváltképp akkor, amikor a magyar Facebook-szerzők, politológiai és diplomáciai csúcsszakértők lesajnálva hozzák meg ítéletüket Zelenszkij tárgyalási hibáiról, s üzennek oda, hogy legközelebb mire figyeljen, s mit tartson szem előtt, ha szeretné kivívni a magyar Facebook-tanácsadók értékes elismerését. Hisz ők már csak tudják.
Elgondolkodtattak azok a bántó és alpári megjegyzések, amelyekkel többen, maga Trump is, Zelenszkij öltözködését illették. Feltűnő, hogy míg Európában sehol sem jelentett gondot az ukrán elnök ruházata, addig az USA-ban ez másként történt. Holott azt hihetnénk, magától értetődő az az egyszerű és világos szimbolika, amit Zelenszkij viselete kifejez: országa véres háborúban áll, az orosz agresszor rombol és gyilkol, mindent és mindenkit, ami az útjába kerül. Zelenszkij ezt igyekszik manifesztálni az öltözködésével: azt, hogy országát, az „Ukrajna nevű területet” háború sújtja, ukrán gyerekek, asszonyok, magatehetetlen, idős emberek halnak meg tömegesen: az ünneplő ruhának, az elegáns öltönynek a háború befejeztével jön el az ideje, addig öltözetével azonosulni kíván a fronton harcoló honfitársaival, s ezt igyekszik kifejezni mindenhol, ahová elhívják tárgyalni.
Jól tudjuk, hogy azok, akik nem értik a legegyszerűbb szimbólumokat vagy jeleket, kizárólag a felszíni jelentést képesek felfogni, a rejtett, mögöttes jelentéseket nem, azokra valamiféle kognitív rigiditás a jellemző, azok kevésbé vagy alig képesek az absztrakcióra, az összetett fogalmak, képi vagy szóbeli metaforák vagy allegóriák felismerésére, részben emocionális érzéketlenség, részben empátiahiány, részben kognitív zavar, kontextusvakság, alexitímia (érzelmek felismerésére és azok kifejezésére való képtelenség) vagy bizonyos kulturális sémák hiánya és szimpla tanulatlanság okán.
Nem arról van szó, hogy mondjuk az európai emberek Ernst Cassirer (Die Philosophie der symbolischen Formen), Hans-Georg Gadamer (Wahrheit und Methode), Paul Ricoeur (La métaphore vive), vagy George Lakoff és Mark Johnson (Metaphors We Live By) műveit az anyatejjel szívják magukba, de saját tapasztalataimra támaszkodva határozottan állítom, hogy az európai oktatásban az irodalom, a művészettörténet vagy a filozófia középiskolai oktatásának köszönhetően sokkal erőteljesebben jelen van az efféle gondolkodásra való nevelés és érzékenység, mint az USA-ban. (Más kérdés, hogy az ezer sebből vérző hazai közoktatásból a filozófiát már sikerrel száműzték, s a művészettörténetet éppen a közelmúltban utasította ki a „nemzeti” kormány az iskolák kapuin túlra.)
Persze az is lehet, hogy Trump és közvetlen környezete esetében a fent felsoroltak mellett a legközönségesebb tahóság és a legkényszeredettebb és legtapintatlanabb provokációs szándék húzódott meg.
De leginkább is-is.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 2-án.
