Első bejegyzés: Facebook, 2021. december 13. „Ha nem veszik tolakodásnak, szívesen segítek az érintett egyházak mindegyikének megtalálni a saját hagyományaikban azokat a tanításokat és útmutatásokat, amelyek alapján minden megalkuvás nélkül, tiszta és nyugodt lelkiismerettel képviselhetnék a fentieket.”
Szerény javaslat
Bár hivatásomból adódóan ismerni vélem a hazai egyházak többségének hagyományát, történetét, tanítását, mégsem vagyok képes eldönteni, hogy lenne-e esélye annak a javaslatnak, hogy egyházaink mostantól ne azokat támadják, akik törvénytisztelők, akik becsületes életet élnek, akik ugyanúgy szeretnek, mint bárki más, ugyanolyan odaadással nevelik gyermeküket, mint bárki más, egyetlen „bűnük” az identitásuk.
Az egyházak nem emelik fel a hangjukat akkor, amikor sokan mélyszegénységben élnek, gyerekek ezrei éheznek vagy alultápláltak, s nem keveseknek már a születésük pillanatában kilátástalanul eldől a sorsa, ám közben a hatalom kegyeltjei gátlástalanul dézsmálják a közöst, korrumpálnak, csalnak, harácsolnak, s közpénzekből finanszírozzák luxus életmódjukat (akadnak köztük főpapok is). Habár tisztában vagyok azzal, hogy a hatalom ígérvényei, pénz, paripa, fegyver nagy csáberő, de a pillanat gyönyörénél jobbnak, hasznosabbnak és tisztességesebbnek tűnik a valódi bűnösökkel szemben és a társadalom érdekében fellépni, mint azokat támadni és diszkriminálni, akiket e honban amúgy is naponta érnek primitív és aljas támadások, megalázó vagy félelmet keltő agressziók, következésképp, akik amúgy is sokkalta kiszolgáltatottabbak. Ha nem veszik tolakodásnak, szívesen segítek az érintett egyházak mindegyikének megtalálni a saját hagyományaikban azokat a tanításokat és útmutatásokat, amelyek alapján minden megalkuvás nélkül, tiszta és nyugodt lelkiismerettel képviselhetnék a fentieket.
Második bejegyzés: Facebook, 2021. december 14.
„A szigorú implikáció értelmében a mondat állítása az alábbi (és semmi egyéb): akkor és csak akkor van emberi méltóságod, ha (a nő-férfi kapcsolaton alapuló) házasságban élsz…”
Nincsenek elvárásaim a magyar értelmiséggel szemben, nem állítok fel intellektuális lécet, hogy vajon ki képes átugrani azt, s ki az, aki csak leverni tudja. Egyetlen maradék óhajom, hogy legalább a szó- és fogalmi készletünket próbáljuk azonosan és konszenzuálisan használni. Ha gőzhajót mondunk, az nem főzőkanalat jelent, ha a Budai Központi Kerületi Bíróságot hozzuk szóba, akkor nem az ízeltlábúak közé sorolt pókszabásúak osztályának egyik rendjére kívánunk utalni, s Orbán Viktor alatt továbbra sem valamelyik óceán legmélyebb pontját értjük.
Mindez csak azért jutott az eszembe, mert Köves Slomó rabbi megmagyarázta, hogy a tizenöt egyház által kibocsátott közös nyilatkozatban mit is írt alá. Tudós hermeneutikai értelmezése során az alábbiakat fejti ki, miheztartás végett: „A zsidó hagyomány szerint, az emberi lét, mint Isten teremtésének koronája, önmaga jogán kötelez az emberi méltóság tiszteletére az élet minden területén.”
Eddig minden stimmel. Aztán így folytatja: „Ahogy a munka, az emberi alkotás méltóságát a hetedik pihenőnap, az elmúlás méltóságát a végső búcsú és temetés, úgy a szexualitás méltóságát a házasság intézménye és a házassággal járó elköteleződés adja meg.”
A mondat utolsó tagmondata további diszkussziókat generálhat, részemről generál is, de tudomásul veszem, hogy Köves Slomó s környezetének valamennyi tagja ezt így gondolja, s következetesen efféle praxisban érdekelt. Végül az Emih vezető rabbija azzal zárja gondolatmenetét, miszerint az aláírt nyilatkozat kritika tárgyává tett mondata az alábbiakról szól (betűhív idézet a Neokohn oldaláról): „a házasság révén nyer méltóságot a szexualitás »nem pedig arról, hogy« kinek jár az emberi méltóság. Az ugyanis minden embernek jár függetlenül tetteitől, nézeteitől vagy életvitelétől. Ez ugyanúgy része a biblikus álláspontnak, mint a házasság intézményének szentsége.”
Na már most a helyzet az, hogy Köves Slomó vezető rabbinak nem ezt a szöveget tetszett szíves aláírásával ellátni, hanem egy egészen mást, a fentiekkel éppen ellentéteset. Tudniillik a közös nyilatkozat ama mondata és gondolata alá kanyarította oda a nevét, amelyet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye által gondozott nyilatkozat tudós megfogalmazójának imigyen sikerült szavakba öntenie: „A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja.”
E szöveg éppen nem azt állítja, amit Köves rabbi, hogy tudniillik az emberi méltóság „minden embernek jár [,] függetlenül tetteitől, nézeteitől vagy életvitelétől”, hanem ennek pont az ellenkezőjét. Nyelvtanilag az alany a (nő-férfi kapcsolat házasság általi) „szentesítése”, az állítmány (birtokos és minőségjelzős szerkezetben) az (emberi méltóság) „alapja”.
Logikailag a mondat egyetlen lehetséges interpretációra ad lehetőséget. A szigorú implikáció értelmében a mondat állítása az alábbi (és semmi egyéb): akkor és csak akkor van emberi méltóságod, ha (a nő-férfi kapcsolaton alapuló) házasságban élsz, következésképp, ha nem élsz (a nő-férfi kapcsolatán alapuló) házasságban, akkor nincs emberi méltóságod.
A többi félrebeszélés, rizsázás, terelés, és az aláíró szövegértelmezési zavarainak vicces elleplezési kísérlete.
