Elmúltak azok az évek, amikor Kövér László szájából kilógott a kapanyél. Mára már nincs ez így: sokkal inkább az a helyzet, hogy a kapanyél végéből türemkedik elő Kövér László.
Arról a jelentős koponyáról beszélek – emlékeztetőül –, aki például 2016 áprilisában azt találta mondani az Alaptörvény ötödik évfordulóján, hogy „2011. április húsvét hétfője nemcsak Jézus Krisztus születésnapja volt, hanem Magyarország újjászületésének napja is.” Dekonstrukciós történelemszemlélet és kapanyeles módszertan! Tehát Jézus születése húsvétra esett. Ezzel az erővel még hozzátehette volna: és nem sokkal születése előtt ruháitól megfosztották, kegyetlenül megkorbácsolták, leköpdösték, s még kint sem volt a feje búbja, már töviskoronát tettek rá, hogy aztán még egy súlyos keresztfát is cipeltessenek vele. Szó se róla, nehéz szül(et)és lehetett.
Vagy 2018. augusztus 19-én történelmi ismereteire támaszkodva világosította föl az ő népét, hogy „Európa szellemi alapjai a görög bölcselet, a római jog és a tízparancsolaton alapuló keresztény etika.” Újabb dekonstrukciós történelemszemlélet és kapanyeles módszertan! Áruljuk el Kövér Laci bácsinak, hogy akkor jár a legjobban és akkor gazdálkodik idejével a legbölcsebben, ha a tízparancsolatot a Héber Bibliában keresgéli, s ott mindjárt három helyen is: Mózes második könyvének (Exodus) huszadik fejezetében – ez a leggyakrabban idézett; Mózes ötödik könyvének (Deuteronomium) ötödik fejezetében és az Exodus 34. fejezetében, amely szertartási előírásokat tartalmaz. A lényeg, hogy a zsidókat véletlenül kifelejtette Laci bácsi, jóllehet a tízparancsolat valamennyi változata a tórai hagyomány részét képezi.
De fennállása óta mondott még sok okosat Kövér bácsi: nevezte Soros Györgyöt az ördög küldöttének, s sátánistának, szólott elragadó eleganciával, mély intellektusát és ragyogó szellemét megvillantva arról, hogy a világ azoké, akik teleszülik, s akadt pillanat, amikor egy világméretű hálózatról emlékezett meg, nemzetellenes globalistákról, valamint élősködő spekulánsokról, mintha csak mnemotechnikai bemutatót tartott volna, felmondva a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit.
Legújabban arról tanította népét, hogy Oroszországnak eddig nem volt NATO-tagállammal határa, s ez csak Finnország csatlakozásával jönne létre, parádés emlékezetéből elszállni hagyva néhány országot, épp csak Norvégiát, Észtországot, Lettországot, Litvániát és Lengyelországot. Eddig még ez is dekonstrukció és kapanyél, ami tapintatos reakciót követel mindannyiunktól, hiszen – tudjuk jól – a mésznek az agytekervényre történő lerakódása visszafordíthatatlan folyamat, s egyénenként eltérő életkorban szokott megkezdődni.
Ámde! Kövér Laci bácsi most még az alábbiaknak is hangot adott: „A libsik nem véletlenül próbálják meg kiirtani a közoktatásból a történelemtanítást mindenhol a világon, hogy az emberek egyre kevésbé emlékezzenek arra, hogy mi is volt az előző generációkban, milyen történetek voltak, amikből tanulságokat lehetne levonni.” Itt érkeztünk el ahhoz, ahol már a kapanyélből türemkedik elő Kövér László. Én most nem szívesen mennék bele ebbe az éktelen baromságba, amit a házelnök talált mondani. Legendás nyelvtudásával felvértezve nyilvánvalóan komoly külföldi összehasonlító tapasztalatokkal rendelkezik, mindössze utalnék sok-sok történész barátomra, kollégámra, megannyi középiskolai és egyetemi oktatóra, kutatóra, pontosan tudván, miként vélekednek – velem megegyezően – a történelemtanítás súlyáról és fontosságáról. Igaz, azt is tudom, ugyanők miként vélekednek a napi rendszerességűvé vált történelemhamisításról, a kormány ideológiáját kiszolgáló, közpénzekből felállított, s a történelemhamisítás céljából létrehozott kézműves műhelyekről és trösztökről, miként vélekednek a hatalom képére átírt és meghamisított múlt népszerűsítéséről, a velejéig hazug ál- és pszeudotörténelmi filmgyártásról stb. Nem mennék ebbe bele, minek is, az én kutatásaimban és oktatói munkámban egyaránt központi helyet kap – naná! – a történelem tudománya, valamint a történelemelmélet és módszertan. Szóval nagyon kérem, ne vegye szerénytelenségnek ezt Kövér László, de mindehhez nála körülbelül néhány százszor értek jobban.
A fenti idézetből mindössze a „libsi” szót emelném ki. Eltérő lehet annak megítélése, hogy az ország harmadik közjogi méltósága használhat-e hivatalos megszólalásai során ilyen kifejezést, szerintem giga taplóság és surmóság, vagyis hamisítatlanul Laci bácsis. Viszont Jézus születésével, a tízparancsolat kontextusával, vagy mondjuk a NATO-határokkal tisztában nem lévő, ámde a történelemoktatást a „libsiken” számonkérő Kövér László vajon tudja-e, hogy a ‘libsi’ szó a ‘liberális’ és a ‘bibsi’ (‘biboldó’ – gúnyosan: zsidó, cigány eredetében: ‘kereszteletlen’) szavak összevonásának eredménye?
Ha nem tudja, akkor hátrébb az agarakkal, már ami a történelemoktatásra vonatkozó megjegyzéseit illeti.
Ha tudja, akkor a kapanyél helyett vele kapcsolatosan inkább az illemhelyek eldugulásakor használatos eszköz nyelét hoznám szóba.
