Reggel arra a hírre ébredtem, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, bizonyos Deli Gergely és sokszorosan bizonyított, talpig zsidógyűlölő vendége, Mahmud Ahmadinezsád jó hangulatú közös reggelin vett részt.
Ez a híranyag semlegesíti, mi több, egyenesen megsemmisíti a teljes abszurd szépirodalom felhozatalát, Ionescotól Örkény Istvánig.
Volt alkalmam igen sok hazai és külföldi egyetemen hosszabb-rövidebb időt eltölteni, idehaza is, külföldön is világhírű vendégelőadókkal találkozni, de a fentihez hasonló hírbe még sosem ütköztem. Az, hogy kivel reggelizett a rektor, s milyen hangulatban, nos ez egy igazi hungarikum! A jó hangulat pedig biztos abból adódott, hogy Ahmadinezsád elmondott néhány holokauszt-viccet, s tán még le is rajzolta azokat a szalvétára, elvégre a holokauszt-karikatúrában nálánál nincs is jobb széles e világon.
Aztán olvasom, hogy több szervezet – amúgy nagyon helyesen – lemondásra szólította föl Deli Gergely rektort, annak ellenére is, hogy kifejezett érdemeként kellene betudnunk, hogy az Orbán kedvenceként dédelgetett Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek sikerült idecsábítania azt az echte antiszemita, holokauszttagadó alakot, aki a civilizált világban, egy önmagára valamit is adó egyetemre aligha tehetné be a lábát. (Most legalább megtudtuk, hogy az NKE a minimális mértékben sem ad önmagára.)
Viszont: mindazok, akik lemondásra szólítják fel a rektort, vagy teljesen hülyének tartják az NKE vezetőjét (ami persze nem kizárható), azért, mert meghívta ezt a nagyszerű tudóst, vagy mert elfeledkeznek arról, hogy ez a kis turné nem jöhetett volna létre a miniszterelnökség, a külügy és a titkosszolgálat tudta, beleegyezése és támogatása nélkül. Erről a vendégeskedésről előbb tudhattak a miniszterelnökségen, mint az NKE rektori irodájában. Van valaki, aki azt képzeli, hogy Deli Gergely a hasára ütött, kiszólt a titkárnőjének és azt mondta: Jucika, volna egy gigantikus ötletem! Holnap hívjuk meg egy előadássorozatra azt az igazi, valóságos hús-vér antiszemitát, na, hogy is hívják már, hát tudja, aki vicces kedvű holokauszttagadó, na, itt van a nyelvemen, ja persze, hát őt, azt az Ahmadinezsádot vagy kit! Ha javasolhatom, ne így képzeljük el ezt az esetet! Ez a legmagasabb körökben és a legordenárébb boszorkánykonyhán dőlt el, s Deli rektor nem tett mást, csak azt, amit ma idehaza egy rektornak tennie kell: parancsra teljesített.
És végül: évek óta mondom, most megismétlem: ezt tette, ezt teszi az egyetemekkel az Orbán-rezsim. Az autonómiának már rég befellegzett, itt kuss van, parancs és elvárás. Az Orbán-maffia egyik leghánytatóbb bűne, hogy a hazai felsőoktatást saját piszkos eszközeként instrumentalizálja, használja fel erre meg arra, mindenre, amire csak kedve van, zsarolva, manipulálva, kihasználva azokat, pénzügyileg vagy kizsigerelve és lepusztulni hagyva, vagy szolgáltatásaikért cserébe, mint a bordélyban, szépen megfizetve és kiglancolva az engedelmes teljesítőket.
Ez az ország még mindig nem fogta fel: a szellem, a tudás, vagyis a jövő garanciájának fellegvárait a hatalom politikai fegyvernemként hasznosítja, mindannyiunk szeme láttára és mindannyiunk néma asszisztálása mellett darálva le és semmisítve meg az ország jövőjét.
Nos, végső soron erről szól Ahmadinezsádnak az NKE-n tett látogatása, ahol a rektor csak egyszerű, ám felettébb gyáva és ostoba ítéletvégrehajtó, a hatalom legújabb eszement ötletének kivitelezője.
De vajon mit akart ezzel Orbán és Szijjártó elérni? Milyen ragyogó ötletet gondoltak így kivitelezni? Kinek vagy kiknek kívántak ezzel üzenni?
Már hallom is a megszokott, bődületesen hazug, mindenkit hülyének néző választ: Magyarországon működik az egyetemi autonómia (pont úgy, mint a köztársasági elnök kegyelmi intézménye), egy ilyen döntés meghozatala az egyetem dolga, nekünk ehhez semmi közünk sincs (ahogy nem volt közünk Novák kegyelmi döntéséhez sem).
Pedig a fenti kérdésekre jó lenne mielőbb megtalálni a válaszokat, hogy aztán mi is önfeledten örülhessünk a rektor úr és a világhírű holokauszttagadó jó hangulatú közös reggelizésének.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. május 8-án.
