Miután Balázs Krémer pontosan megírta azt, amit magam is szerettem volna, egyetlen kérdésem lenne a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma keresztény értékekre oly kínosan ügyelő igazgatójához, aki – emlékezhetünk – elhatárolódott az iskola egyik diákjától, abban a szilárd és ellentmondást nem tűrő meggyőződésében, hogy az iskola tanulója a keresztény értékek ellen vétkezett. Azt kérdezem az igazgató úrtól, hogy az ő bibliaolvasata szerint Jézus is elhatárolódott a bűnösöktől? Elhatárolódott a vámosoktól, a bűnös nőtől, a házasságtörő asszonytól, vagy a jobbján megfeszített latortól? És Jézus vajon helyénvalónak találta volna, ha a vámos Máté-Lévi, a sarcszedő, akit korábban ő szólított el, egy másik közösséghez ment volna át, hogy ott leljen megnyugvásra, mert Jézus környezetében rá továbbra is megvetendő bűnösként tekintettek?
Sokaknak, köztük talán az igazgató úrnak is bonyolult dolgok ezek, pedig valójában igen-igen egyszerűek, feltéve persze, ha képesek felfogni és megérteni, miről is van szó, s nem csak az e világi megfelelési kényszer űzi-hajtja őket.
Krémer Balázs – helyesen – az egész történetet a magyar oktatási rendszer válságaként írja le. Én még hozzáteszem: a politika irányította és vezérelte jelenlegi hazai keresztény kurzus válsága is egyben.
A szerkesztő megjegyzése
Gábor György Fb-bejegyzése után egy hozzászólás nyomán a vita (amely nem annak indult) érdekes fordulatot vett.
Kertész Ágnes bejegyzése (ha jól értjük Bencsik Gábor véleménye…)
„Nem érteni magyarul
Látom én, hogy ez nem csak ballib sajátosság, mindenoldali szokás tudatosan vagy figyelmetlenségből nem érteni a másik szavait, és ebből a nem értésből levezetni a másik állításainak téves vagy éppen hamis voltát. Most azért a ballib felől idéznék egy idegesítően jellegzetes példát.
Gábor György, a ballib tábor kedvelt megmondóembere egész bejegyzést épít erre a félrehallásra. Idézet a bejegyzéséből: „egyetlen kérdésem lenne a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma keresztény értékekre oly kínosan ügyelő igazgatójához, aki – emlékezhetünk – elhatárolódott az iskola egyik diákjától, abban a szilárd és ellentmondást nem tűrő meggyőződésében, hogy az iskola tanulója a keresztény értékek ellen vétkezett. Azt kérdezem az igazgató úrtól, hogy az ő bibliaolvasata szerint Jézus is elhatárolódott a bűnösöktől?”
Fogós kérdés, mondanánk, ha nem figyelnénk. Pedig érdemes figyelni, és elolvasni az igazgató eredeti közleményét: „Intézményünk nevében kijelentem, hogy tiszteletben tartjuk a szabad véleménynyilvánítás jogát, ellenben elhatárolódunk tanulónk, Pankotai Lili 2022. október 23-i nyilvános FELSZÓLALÁSÁTÓL (kiemelés BG). Messzemenően elutasítjuk annak minden, a keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmát és narratíváját.”
Magyarán: az igazgató nem a bűnöstől határolódott el, hanem a bűntől. Ha esetleg Gábor György vallásfilozófus eddig nem értesült volna róla, hadd hívjam föl a figyelmét, hogy Jézus ugyanezt tette.” Bencsik Gábor
Gábor György válasza
Ágnes Kertész A mi nagy szerencsénk, hogy mindannyiunkkal ellentétben kegyed érteni mindent, tudni még a mindennél is többet, értelmezni tökéletesen, érvelni semmit, billogozni remekül, ha nem tudni mit kezdeni, akkor jönni szitokszó, balliberális (ezt honnan is tetszik tudni ilyen nagyon-nagyon, meg biztosan?) Meg ballib tábort emlegetni, megvan a szekértábor, akkor már csak a mi nagyágyúinkat kell bevetni, Bencsik Gábor, és lehet nyugovóra térni. Viszont: parányit kelleni gondolkodni is, nem billogozni szakmányban, például arról, hogy van-e bűn önmagában, csak úgy, önálló entitás, mert ha van, akkor a kereszténységgel baj van, ugyanis honnan van, milyen Istennel ellentétes erő, Jó és Rossz, miegymás, aztán lenni két Isten az Ön fejecskéjében, oszt jönni baj és bánat. Ha viszontilag nincs önmagában bűn, csak a szabad akarattal rendelkező embertől (vesd össze például Szent Ágostont, aki a bűnről nem önálló entitásként, hanem egyenest hiányként méltóztatott szólni, pedig Hippo püspöke nem volt a balliberális oldal kedvelt megmondóembere, summa summarum: újra kell dobozolni itt mindent), tehát ha a bűn nincs önmagában, kizárólag emberi termék, akkor van, mert lennie kell bűnösnek, aki a bűnt elköveti. Ha nem így lenne, mi lenne a személyes üdvözüléssel (ne válaszoljon, csak kérdem), mi lenne az égi és földi igazságszolgáltatással? Vagyis butuskát tetszett szólni, ráadásul – tudtommal – nem a bűn hagyta el az iskolát, hanem a “bűnösnek” tartott elkövető, aki kikezdte – mint hallhattuk – a keresztény értékeket. És csak susognám kegyed fülkagylójába, hátha megérti: a bűnnek nincs lelkiismerete, a bűn nem gyakorolhat konfessziót, a bűn nem mehet be a gyóntatófülkébe, a bűn nem nyerhet feloldozást. Mindez a bűnös privilégiuma, ugyebár. Az meg azért további bizonyításra vár, hogy valóban bűn volt-e az, ami megesett, s valóban bűnös-e az elkövető. Meg az is, hogy ebben az egész förtelemben kik is vétkeznek és kik tesznek rendre a keresztény értékek ellenében? Nagy kérdések ezek, törje a kis fejét, de megbélyegzésekkel és minősítgetésekkel nem biztos, hogy célba fog érni. Hajrá, sok sikert. Biblikus ügyekben pedig állok rendelkezésre, jóllehet zsidó területen mozgok, ahogy azt roppant éleselméjűséggel megállapítani méltóztatott.
