A Biblia egyik különös és különösen aktuális elbeszélése, amikor a politikailag, katonailag és gazdaságilag egyre agresszívabb Asszíria királya küldöttséget menesztett Jeruzsálembe, Júda királyához, Hiszkijához, hogy harci erejével nyomást gyakorolva és megzsarolva a zsidók királyát, rávegye az uralkodót arra, hogy adja fel addigi szövetségi politikáját, s Egyiptom helyett Asszíriával kössön bilaterális megállapodást. A zsidó és az asszír küldöttség megbeszélése különös hangnemben zajlott: a zsidók kérése ellenére az asszírok az arám helyett „zsidóul” tárgyaltak a helyi küldöttséggel, s tették mindezt nagy hangerővel, propagandisztikus okokból: azért, hogy a „kőfalakon ülő” egyszerű embereket, a korabeli kétkezi munkásokat manipulálhassák, s gazdasági és egzisztenciális kiszolgáltatottságukkal és kitettségükkel azt éreztessék velük, hogy ha nem az asszír szövetséget választják, akkor „saját fekáliájukat fogják enni és saját vizeletüket fogják inni” (2Kir 18,27)
A tárgyalás végső kimeneteléről most csak annyit mondanék, hogy az asszír király szempontjából nem lett jó vége az egésznek: a Kelettel való szövetséget a zsidók elutasították, végül Asszíria királya megszégyenülten visszavonult Ninivébe, ahol aztán – amint ez arrafelé gyakorta megesik – a saját fiai meggyilkolták.
De nekünk ebben a történetben most a fekália mint gazdaságélénkítő eszköz és mint interkulturális érintkezési mód az igazán fontos és megszívlelendő.
Mert ahogy kétezerhétszáz évvel ezelőtt a diplomáciai életben és a gazdasági megbeszéléseken a fekáliának lehetett központi jelentősége, ugyanúgy a mai Magyarországon is arról olvasni, hogy a minap felhúzott és bőkezű, mintegy 50 milliárdos magyar támogatásból megvalósult dél-koreai tulajdonú iváncsai akkumulátorgyárból a kereslet globális csökkenése (!!!) miatt több mint hatszáz kirgiz vendégmunkást bocsátottak el, akik aztán véleményüknek azzal adtak hangot, hogy fekáliával kenték be az üzem mosdóit.
Dél-koreai üzem, magyar földön, kirgiz vendégmunkásokkal, s vajon mi köztük a transzkulturális és globálpiaci összekötő kapocs? Természetesen a fekália.
Vagy még tágabban: az a szarul elvégzett, helyesebben el nem végzett munka, aminek következtében a magyar kormány giga összegekért idetelepített egy tucat akkumulátorgyárat, behívott vendégmunkásokat, ám semmilyen gazdasági számítást és ökonómiai prognózist nem végzett el, jóllehet akadnak e honban, akik mindezt több kiváló szaktanulmányban megtették helyettük.
De a kormány szart rájuk.
Most hát itt maradtak a mérgező üzemek, a globálisan visszaesett kereslet és a kirgiz fekália.
Lám, a kormány jóvoltából azért valami jutott a magyar piacgazdaság számára is!
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. május 15-én.
