Valamikor az ötvenes-hatvanas években akadt egy hazai agitpropos, aki amúgy szívesen becézgette magát filozófusnak, s aki talán a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme számára írt jegyzetének egy helyén azt fejtegette, hogy jóllehet a gyilkosság antiszociális cselekedet, főként, ha a gyilkosságot saját anyánkkal szemben követjük el, kivételt képez az az eset, amikor az anyánkról kiderül, hogy letért a Párt által kijelölt útról, osztályárulóvá vált, ugyanis ebben az esetben a gyilkosság megengedett, sőt egyenesen kívánatos.
Ezek a klasszikusan veretes sorok az aktualitásuk okán idéződnek fel most bennem. Ugyanis, amint azt olvasom, Soltész Miklós államtitkár annak az óhajának adott hangot, hogy az iskolának, az egyháznak és a szülőknek közösen kell egy irányba nevelniük a gyermekeket, hiszen a gyerekek esetében sem lehet, hogy külön-külön mindenki máshogy akarja nevelni őket, következésképp közösen kell őket „csiszolni és faragni”.
No már most, képzeljük el azt a helyzetet (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el), hogy a felettes hatóság által kellőképp megregulázott és a mostani Párt által kellőképpen indoktrinált iskola, valamint a financiális póráz és az államilag felhelyezett szájkosár révén engedelmességre szoktatott (ül, lábhoz, pitizik, fogd, a tiéd) egyház a hagyományosan gyermeknek nevezett, ám mára már közös csiszolásnak és faragványnak mondott lényről a lakásba beszerelt poloska vagy a korszerű Pegazus azt jelzi, hogy az édesanya és/vagy az édesapa pont az ellenkezőjét tanítja annak, mint amivé az iskolai és egyházi kezek lecsiszolták és kifaragták.
Nincs gond, a Soltész Miklós vizionálta Falanszterben ilyenkor válik szükségessé és elkerülhetetlenné az egykor volt doktrina újrahasznosítása.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. szeptember 5-én.
