Egy igen kedves barátom, aki maga is a Harvardon végzett, rendszeresen elküldi azokat a híreket, nyilvánosságnak szánt leveleket, állásfoglalásokat, amelyek október 7., vagyis a Hamász izraeli terrorakciója óta foglalkoztatja a Harvardot, valamint az amerikai és a nemzetközi egyetemi közeget.
A legfrissebb levelekből kiderül, hogy a Harvard jelenlegi vezetői, az oktatók és a hallgatók zöme a világot két részre osztja: elnyomókra és elnyomottakra. A Harvardon uralkodó szellemiség szerint a zsidók fehérek, tehát elnyomók és gyarmatosítók, következésképp az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség jogos és érthető reakció, amelynek felszabadító ereje van. A fehérek továbbá heteroszexuálisak, vagyis az LMBTQ-közösség tagjainak elnyomói is egyben. Viszont a színesbőrűek mind elnyomottak, következésképp gyarmatosítottak, akiknek a helyzete megegyezik az ugyancsak elnyomott LMBTQ-státuszúakéval. Mivel az indiaiak és más ázsiaiak sikeres teljesítőknek bizonyultak az elmúlt évtizedek során, ezért ők is hátrányos helyzetbe kerültek mind az oktatók, mind a hallgatók körében. Összességében tehát az elnyomók osztályát alapvetően a fehér, heteroszexuális férfiak, köztük a zsidók és más sikeres nemzetekhez tartozók alkotják, az elnyomottak pedig a színesbőrűek, az LMBTQ-közösség tagjai, akik az előbbiek gátlástalan elnyomásának vannak kitéve. A Harvardon a fentiekből következően az oktatók foglalkoztatása és a hallgatók felvételije során nyíltan diszkriminálják a fehér, heteroszexuális, zsidó elnyomókat.
Emitt, a világ ezen szegletében viszont folyton arról értesülhetek, hogy a felvilágosítónak szánt plakátokon valahogy véletlenül mindig zsidó pónemet öltött háttérhatalom pénzügyi irányítása, sajtó- és propagandabefolyása alatt áll a politikusok kilóra megvett garnitúrája, és a háttérhatalom fütyülésére ropja engedelmes táncát egész Európa.
Tehát megint én jártam jól: heteroszexuális fehér vagyok, ráadásul zsidó, így hát elnyomó, reggeltől estig kolonializálok, nem csoda, hogy gigantikus gyarmatbirodalommal rendelkezem, bennem ölt testet a háttérhatalom, a bőröm alatt pénz csörgedezik, az én kezemben van a teljes sajtó, a szerkesztőségek és a kiadók, csak ülök és fütyürészek, s az egész világot egy grandiózus táncparketté változtattam át, ahol a füttyömre perdül táncra kicsi és nagy, fiatal és idős, az összes színesbőrű és LMBTQ-közösséghez tartozó. S lám, micsoda szerencse, hogy azért ott van a Harvard (és sok más amerikai és európai egyetem), amely az én elnyomó fütyülésemtől óvja és védi meg a világ táncikáló elnyomottjait.
Persze azóta sem derült ki, hogy voltaképpen miért is fütyülök naphosszat. Vajon azért, amiért a Brian életének végén felcsendülő Always Look on the Bright Side of Life című számot füttykórus adja elő, vagy azért, mert ahogy A Hortobágy poétája című versében Ady írta: „De ha a piszkos, gatyás, bamba / Társakra s a csordára nézett, / Eltemette rögtön a nótát: / Káromkodott vagy fütyürészett.”
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. december 5-én.
Ady Endre: A Hortobágy poétája
Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
1905
