„Egykor Clemenceau-tervnek hívták, ma úgy hívják, Soros-terv. Amit egykor Párizs környéki békének hívtak, azt ma Európai Egyesült Államoknak hívják. Ami valaha az antant volt, az ma a nyílt társadalom, multikulturalizmus és genderideológia. Akkor fizikai, ma szellemi megszállás” – mondta soproni haknija során Orbán Viktor.
Valamikor a 90-es évek legelején Firenzében ültem végig egy a firenzei és a bolognai egyetem közös szervezésében megrendezett konferenciát. A tematika a történelem és a történelem „felhasználhatósága”, művészeti (irodalmi, képzőművészeti, filmes etc.) reflexiója köré szerveződött. Az előadók között volt Umberto Eco is, aki roppant izgalmas és szellemdús előadást tartott, hogy aztán parázs vita kövesse az elhangzottakat. A diszkusszió során szóba került A rózsa neve című regénye, s úgy rémlik, említette A Foucault-ingát is, amely talán (nem vagyok ebben biztos) akkor még meg sem jelent, mintha csak dolgozott volna rajta.
A vita során mondta Eco az alábbiakat (később valami nagyon hasonlót olvastam tőle valahol), amit annyira fontosnak tartottam, hogy a mondottakat máig őrzött jegyzetemben kisatírozott vastag kerettel ellátva kiemeltem. „Aki történelmietlen párhuzamokkal operál, s egyenlőségjelet tesz múlt és jelen közé, az egyszerre gyalázza meg a múlt emberét, s egyszerre a jelenben élőt. Számára sem a múlt, sem a jelen nem önmaga valóságáért fontos, kizárólag a becstelen és manipulatív felhasználhatóság okán. Aki ilyet tesz, az tiszteletlenül felzavarja a holtakat, az élőket pedig cinikus módon holtaknak tekinti.” (Picinyt stilizáltam a jegyzetemet, de ez volt a lényeg.)
Elképesztően pontos volt Eco.
Amúgy Orbán, Kövér és a többiek szakmányban vonják meg ócska és aljas történelmietlen párhuzamaikat, lásd például a nagyszerű Kövér Lászlót, aki a minap nagylöttyös indulatában az ellenzéket Kun Béla mozgalmához hasonlította (s a példák tetszőlegesen szaporíthatók).
Halottgyalázók, élők gyilkosai.
Címkép: Umberto Eco
Forrás: Újnépszabadság
