A svájci Weltwoche című újságnak adott interjújában, Putyinnal való tárgyalását követően, útban a Türk Tanács ülésére, az azerbajdzsáni (!!!) Susába, Orbán, a turbékoló fehérgalamb azt csipegte, hogy „békét szervezni keresztény tett. Ha politikai oldalról próbálod elérni, egyre bürokratikusabb, egyre bonyolultabb lesz a munka. Ha viszont erkölcsi megfontolásokból próbálsz cselekedni, akkor spirituálisan kell felkészülnöd. Ezt tettem” – mondta a magyar miniszterelnök. Aztán megdicsérte Alijev azeri elnököt, hogy a térség több százezer lakójának adta vissza a békés élet lehetőségét, s hozzátette: „Reméljük, hogy hamarosan Európában is megtaláljuk ezt az ösvényt.”
Az aljasságnak, a cinizmusnak, a fogalmakkal való pofátlan dobálózásnak, a tudatlanságnak, az (ál)szenteskedésnek és a nárcizmusnak az émelyítő egyvelege.
Egyfelől az a nagy helyzet, hogy az imádott és szeretett Alijev az Európa számára is példát jelentő ösvényen több mint százezer örményt üldözött el a hazájából, s azok több évezredes ősi kultúráját, beleértve a közel két évezredes páratlan és pótolhatatlan keresztény kultúrájukat, a földdel tette egyenlővé. A keresztény hagyományt, az erkölcsi megfontolást és a spirituális felkészültséget – hogy Orbán fogalmait ismételjük – legyőzte és megsemmisítette az azeri földgáz etikai, lelki és morális felsőbbrendűsége.
Orbán szeretne Európában is rátalálni erre az ösvényre. Javasolhatná például a románoknak, hogy mind egy szálig üldözzék el Erdélyből a magyarokat, a református és római katolikus emlékeket pedig semmisítsék meg, elég lesz ott a román ortodox egyház jelenléte. De ha kell, szívesen említek más európai példát, ami az orbáni „keresztény béketeremtés” ösvényének” kialakításához járulhatna hozzá.
Nem beszélek most Orbán üvöltő tudatlanságáról, hogy miközben nagy arccal és önelégedettséggel veszi szájára a keresztény béke fogalmát, közben semmit sem tud arról, amit a keresztény szerzők, Szent Ágostontól Aquinói Szent Tamáson át Maurice Blondelig valóban írtak az adott témában (igaz, egyikük sem szólt a keresztény béke és az azeri földgáz összefüggéséről). Ha már kereszténység, erkölcsi megfontolások és spirituális felkészültség, csak halkan jegyzem meg, hogy Jesája próféta a messiási ország örök békéjét így érzékelteti: „Akkor majd együtt lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. (…) Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen.” (Jesája 11,6-9)
Vagyis a farkas nem űz el vagy százezer bárányt, a párduc ugyanennyi gödölyét, az oroszlán nem marcangolja szét a borjú otthonát, s a kisgyerek sem rombolja le valamennyiük szent és meghitt helyeit.
Igaz, már Szent Ágoston összekapcsolta a béke és az igazságosság kérdését, szólt az igazságos és az igazságtalan háborúról és megemlékezett a „gonoszok békéjéről”, amit nem lehet békének nevezni.
És ha Orbán a kereszténységre való sok-sok hivatkozása mellett, meg a megannyi templomból történő távozása helyett néha szent szövegeket is olvasna, Jesája mellett találkozhatott volna egy másik prófétával, Jeremiással, aki ekképp fogalmazott: „Így beszélnek: ’Békesség, békesség’, noha nincsen békesség.” (Jer 6,14)
Békesség nincs, de gáz az van!
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 7-én.