Elon Musk azt mondta, hogy a párizsi olimpiai megnyitó „rendkívül tiszteletlen volt a keresztényekkel szemben”.
Szeretem az olyan mondatokat, amikor valaki a saját véleményének, tézisének, ízlésének igazát és megfellebbezhetetlenségét azzal próbálja alátámasztani vagy igazolni, hogy egy elképzelt csoportot helyettesít be mint vele egyetértőt.
Milyen keresztényekkel szemben? Mert ugyebár sokféle akad belőlük. És mindezt vajon honnan és miből gondolja?
Musk manipulatív módon az argumentum ad populum tipikus érvelési hibáját követi el: állításának igazságát a közvélemény vagy egy csoport képzelt egyetértésére hivatkozva érzi bizonyítottnak. A kereszténység emlegetése továbbá az argumentum ad verecundiam érvelési hibát is felidézi, ahol egy személy vagy csoport tekintélyét próbálják érvként felhasználni.
Különös alak ez a Musk. A kereszténységet en bloc megidézve, ellentmondást nem tűrő módon jelenti ki, hogy mi minősült tiszteletlennek a kereszténységgel szemben. Ha már, akkor vajon eszébe jutott-e, hogy akadnának keresztények (és nem-keresztények), akik az ő három feleségétől született tizenkét gyerekét tekintenék a keresztény szellemiséggel szembeni tiszteletlenségnek, avagy azt, hogy Musk – egyfelől – a szabályozó állam szerepét kívánja visszaszorítani, például az egészségügyben vagy az oktatásban, ám eközben dollármilliárdos állami támogatásokat vesz fel autó- és rakétagyártásra, majd a támogatások egy része bitcoinban köt ki. Meglehet, akadna keresztény (és nem-keresztény), aki a közpénzjelleg ilyen elvesztését nevezné tiszteletlenségnek.
Musk a párizsi megnyitó egy élőképét is bírálta, amely Leonardo Utolsó vacsoráját idézte meg, s amelyről a milliárdos szintén elítélően nyilatkozott.
Pedig, ha tudná, hogy Leonardo Utolsó vacsoráját mennyi támadás érte, épp keresztény körökből, mondván, hogy Leonardo nem idealizálja az alakokat, hanem közönséges embereknek láttatja őket, élethű gesztusokkal, indulatokkal bemutatva valamennyiüket. Vagy azért, mert míg az utolsó vacsorát kimondottan puritán körülmények között volt szokás ábrázolni, a kereszténységgel szemben „roppant tiszteletlen” Leonardo képén cipók, evőeszközök, vörösboros poharak láthatók, Jézus előtt egy már üres gyümölcsöstál, s a restaurálás jóvoltából láthatóvá váltak angolnadarabok és narancsszeletek. S ha azt is tudná Musk, hogy egy bizonyos Arkhesztratosz, az első szakácskönyv írója miként írt az angolnáról, akkor tudná, mit keresett az Jézus és tanítványai asztalán. Igaz, ha viszont azt is tudná, hogy a későbbiekben a kereszténység a telhetetlen torkosság jelképének tekintette az angolnát, mi több, IV. Márton pápát, akiről tudni lehetett, hogy imádta az angolnát, Dante a mohósága miatt a purgatóriumba helyezte, szóval, ha ezt is tudná, akkor nem mondott volna ilyen ostobaságot. És persze Leonardo legnagyobb tiszteletlenségéről nem is beszélve: ugyanis az utolsó vacsora jelenetét a keresztény hagyományban szinte kivétel nélkül az eucharisztia megalapításának pillanataként volt szokás bemutatni, s nem annak az abszolút emberi szituációnak a visszaadásával, miszerint „egy közületek elárul engem” (Máté 26,20)
És egyáltalán: ha Musk valóban tudna valamit a kereszténységről, s ha valóban legalább minimális információkkal rendelkezne a keresztény művészetről, akkor illendően csendben maradt volna, hiszen abban az esetben tisztában lett volna azzal, hogy a keresztény művészet legkiválóbb alkotói, akik munkásságuk jelentős részében a Héber Biblia és az Újtestamentum történeteit gondolták és értelmezték újra, folyamatosan ki voltak téve hasonlóan érdemtelen, ostoba és elfogult vádaskodásoknak. A legnagyobbakra gondolok, Giottóra, Raffaellóra, Tintorettóra, Caravaggióra és még sorolhatnám vég nélkül, akik a kötelező ikonográfiai elvárásoktól képesek voltak rendre eltérni, s „tiszteletlenül viselkedtek” (mondaná Musk, az autógyáros) koruk kereszténységével.
Amúgy a világ műértő és műélvező közönsége teljes joggal tiszteletlennek gondolhatná Musk kéretlen és ostobán kioktató megnyilatkozását.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 27-én.
