Volt ez a bizonyos Shakespeare nevezetű szerző, akinek a Hamlet című tragédiájában két egyetemre történik utalás: az egyik a wittenbergi, a másik a párizsi egyetem. Shakespeare idején a legszínvonalasabb, legkorszerűbb, legnaprakészebb tudást biztosító egyetem a wittenbergi volt, a reformáció fellegvára, míg a párizsi, nagyon messze kerülve egykori XIII-XIV. századi önmagától, Shakespeare korában az egyik legunalmasabb, legkonzervatívabb, legérdektelenebb egyetem volt. Aligha véletlen, hogy az embertelen hatalommal konfrontálódó Hamlet, a darab főhőse, a wittenbergi egyetem hallgatójaként tér haza Dániába, ahol „rohadt az államgépben valami”. Miként az sem véletlen, hogy a párizsi egyetemre készül a szenilizálódásnak indult, s az embertelen hatalmat végtelen lojalitásával gyáván kiszolgáló udvaroncnak, Poloniusnak a fia, Laertes.
Azt javaslom ennek a Hankó Balázs nevű, a kultúráért és a felsőoktatásért felelős felelőtlen és kulturálatlan posztbitorlónak, hogy ha eddig még nem sikerült abszolválnia, ugyan olvassa már el Shakespeare remekművét, hogy ha máshonnan nem, hát innen tanulja meg, hogy vannak a világon kiválóan teljesítő, elsőrangú egyetemek és vannak pocsék, nívótlan felsőoktatási intézmények.
Hankó Balázs tegnap boldogan kürtölte teli a médiát, hogy hurrá, semmi baj sincs, nincs annak jelentősége, hogy a magyar egyetemi hallgatók nem élhetnek az Erasmus-ösztöndíj kínálta lehetőségekkel, van másik – mondta, aztán belenyúlt a bűvészkalapba, s egy mozdulattal előhúzta onnan a magyar–türk felsőoktatási együttműködési megállapodás pompás ígéretét, amely szerint mostantól a magyar egyetemi hallgatók a Fidesz-KDNP-nek hálával tartoznak, miután a kormány jóvoltából megússzák azt, hogy német, francia, holland, belga, olasz, spanyol, osztrák, finn, dán, svéd, cseh, norvég vagy akár izraeli etc. egyetemeken legyenek kénytelenek senyvedni, szellemi gyötrelmeknek kitéve agyilag sorvadozni, minthogy Hankó Balázs és a magyar kormány jóvoltából a fent felsoroltak helyett immár a XXI. századi tudományosság legvalóságosabb fellegvárait vehetik célba, stúdiumaikat Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, továbbá Azerbajdzsánban és Kazahsztánban elmélyítve és kiteljesítve. S hogy a tudományos továbbképzési program is világos és félreérthetetlen keretbe illeszkedjék, Hankó Balázs az „erős kulturális kötelék” mellett megemlítette a „nyelvrokonság és a népművészeti hagyományok szoros kapcsolatát”, a türk államok „tudományos és innovációs potenciálját”, s az egyetemi tanulmányok mindent fölülíró kívánalmát, a „nemzeti identitás erősítését.”
Ha bekövetkezik a nem várt és nem remélt pillanat, hogy Hankó Balázs végre átvergődi magát a Hamlet c. tragédián, utána már csak egy dolog várna rá, ha a megerőltető olvasástól marad még erre agyi kapacitása: elgondolkodni azon, vajon mi volt az a motor, amelynek hajtóerejével az egykor abszolút vezető szerepet játszó iszlám tudományosságot állva hagyva, gyorsvonatként száguldott el mellette a nyugati, zsidó-keresztény tudomány, szakismeret és szcientificitás.
Segítek neki: ez a motor a nyugati világban, elsősorban olasz, francia, angol, spanyol földön létrejött universitas intézménye, azaz az egyetem volt, amely a hagyományos tudásanyag megőrzője, valamint a naprakész tudásanyag hordozója és továbbadója lett, s mindezt az egyház és a szerzetesrendek által fenntartott egyetemek oktatási és tanszabadságának szigorúan őrzött autonómiájára támaszkodva.
Ha mindezt sikerül Hankó Balázsnak átgondolnia (esélye ennek egyenlő a nullával, de a reményt sose adjuk fel), akkor immár Shakespeare legnépszerűbb drámájának ismeretével felvérteződve és a zsidó-keresztény civilizáció és kultúra egyik legfontosabb attribútumának felismerésével, valamint egy röpke pillanatra búcsút intve kormánykiszolgáló elvtelen lojalitásának, talán képes lesz eltöprengeni azon, hogy a fent ismertetett shakespeare-i példázat nyomán, manapság mely országok egyetemei hasonlíthatóak leginkább a wittenbergihez, s mely országok egyetemei a Shakespeare-korabeli párizsihoz.
Egy nemzet lélegzetvisszafojtva várja Hankó Balázs elméjének katartikus megvilágosodását.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 29-én.