Vidnyánszky fordított Prométheusz: ő az emberektől lopja el a tüzet és adja oda az isteneknek. Kizárólag a saját isteneinek. S nem az ő máját marcangolja egy keselyű, hanem egy sziklához láncolt galamb máját lakmározza ő maga.
Egy kedves ismerősöm, valamikor az SZFE-n közeli kollégák voltunk, küldte el Vidnyánszky interjúját, amelyet pár napja adott a HÍR TV-nek. Vidnyánszky az „alternatív színházak” ellehetetlenítésével és kivéreztetésével kapcsolatos félénk és óvatos, lábujjhegyen feltett kérdésre azt válaszolta, hogy az alternatív színházaknak nincs jövőképük, nincs határozott víziójuk, mert az nem jövőkép, hogy legyen minél több pénz.
Hát így!
És ebben az a legszebb, hogy mindezt komolyan mondta, mély meggyőződéssel, úgy, hogy közben, amúgy Kádár Jánososan nem csippentett bele a szemével hamiskásan a kamerába, de nem is tett kísérletet önmaga leköpésére.
Ha a cinizmusért járna Nobel-díj (Kossuth-díj már javában jár), aligha lenne kérdéses, ki lenne erre a legesélyesebb. Vidnyánszky fordított Prométheusz: ő az emberektől lopja el a tüzet és adja oda az isteneknek. Kizárólag a saját isteneinek. S nem az ő máját marcangolja egy keselyű, hanem egy sziklához láncolt galamb máját lakmározza ő maga.
Az Orbán-éra egyik legvalóságosabb kreatúrája: nem újbeszél, hanem újmakog.
És jut eszembe: tényleg nagy szükség volt már a státusztörvényre, mert a tanároknak sincs jövőképük, határozott víziójuk: fogalmuk sincs, hol vegyenek maguknak kastélyt, majorságot vagy szállodasort.
És a betegeknek sincs jövőképük: elvárnának egy legalább ötven százalékos hatékonysággal működő egészségügyet, holott még arról sem rendelkeznek semmiféle koncepcióval, hogy mi lesz az exitusuk után, s milyen halálon túli jövő vár rájuk.
Vagy itt van például az a főszerkesztő, akinek a fontos és színvonalas képzőművészeti lapjához már nem jut el egyetlen fillér sem a szebb napokat látott NKA-tól, de én meg azt mondom, ne is jusson, mert ez a cinikus, léhűtő alak semmiféle jövőképpel nem rendelkezik, nincsenek határozott víziói, csak él bele a lukas zoknijába. Pedig szerkeszthetne lapot, kacagva, boldogan, pillangóként röpdösve virágról virágra, lapot a nagy semmibe, senkinek, semmiről, semmit.
Ennek az országnak az egyetlen szerencséje, hogy az ország csúcsvezetői, valamint kiterjedt családi és baráti köreik viszont határozott jövőképpel és vízióval rendelkeznek.
Mert hát az az író, aki szép és egyre igazabb jövőképét 1984 címmel egykor regénybe foglalta, maga is megmondta, hogy „aki uralja a múltat, uralja a jövőt is. Aki uralja a jelent, uralja a múltat is.”
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. július 4-én.