Olvasom, hogy a fél ország most azon röhög, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitójának kiemelt eseménye volt, hogy a nagy atlantista Németh Zsolt átadott a helyi polgármesternek egy szippantós kocsit.
Most mit kell ezen röhögni? Ebből is látszik, hogy a magyar olvasóközönség tájékozottsága, intellektuális és politikai felkészültsége valahol a béka segge alatt van.
Apropos, béka segge!
A politikafilozófiai gondolkodás régi és az elmúlt évszázadok során sokszor felbukkanó témája az emberi test és az állam politikai felépítése közötti analógia leírása. Most csak John of Salisbury Policraticus című munkáját hozom szóba, ahol a szerző Plutarkhoszra hivatkozva mondja el, hogy a fejedelem az államban a fej helyét tölti be. A szív helyét a szenátus (ma azt mondanánk, a parlament) tölti be, minthogy minden jó és minden rossz tevékenység kezdeményezése innen ered. A szem, a fül és a nyelv tisztje a bírákat és a provinciák elöljáróit illeti. A hivatalnokok és a katonák a kezeknek felelnek meg, míg a lábak a földműveseknek. Akik állandóan a fejedelmet szolgálják és körülötte nyüzsögnek, ők az emberi test valódi funkció nélküli oldalai. Az állam gazdasági ügyeivel foglalkozó tisztviselők a gyomor és a bélrendszer hasonmásai. Mint azt John of Salisbury írja: „Ezek, ha mérhetetlen mohóságukban megtelnek és tartalmuk tartósan bennük reked, számtalan és gyógyíthatatlan betegséget okoznak, mígnem az ő hibájukból az egész testet romlás fenyegeti.”
Ha viszont a testük bensejében felgyülemlett belső anyag valamiért már kifelé vágyódik, mások azonnal odafurakodnak, hogy a végterméket immár maguknak megszerezzék.
Nos, ezért van szükség arra a rituális keretek között átadott szippantós kocsira, amelyet mától tekintsünk a Fidesz-KDNP legfőbb és legbeszédesebb szimbólumának.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 24-én.
