Tegnapi hír, hogy Balog Zoltán saját közéleti befolyása érvényesítéséről szólva elmondta, hogy nem számolt azzal, milyen közéleti következményei lehetnek annak, hogy kegyelmet kért egy pedofil bűnsegédnek. Súlyos hibának nevezte mindezt, amiért önvizsgálatot és bűnbánatot tartott. Át kell gondolnia, hogyan lehet és kell közéleti kapcsolatrendszerét érvényesíteni – mondta, majd kiderült, hogy más esetekben is voltak próbálkozásai, például akkor, amikor egy letartóztatással fenyegetett lelkipásztor társát rendőrök készültek elvinni, mert „a pályázati elszámolás nem úgy sikerült”, de ő megpróbálta kimenteni az illetőt. Ilyen és ehhez hasonló esetekben – mint arról maga számolt be – a református egyházon belül azt az üzenetet kapta, hogy „te vagy a mi Józsefünk ott a fáraó udvarában, hát intézkedj, csináld, mondjad, kérjed.”
S mai hír, hogy Balog Zoltán egyházkerülete ingyen kapott meg az államtól egy 1,4 milliárd forintos, Budapest szívében, az Országháztól néhány lépésnyire álló ingatlant. Mintegy annak folytatásaként, ahogy például Orbán Viktor gyülekezete, a Svábhegyi Református Egyházközösség egymilliárd forintnyi pénztámogatással kipótolva ingyen jutott hozzá két roppant értékes svábhegyi telekhez.
Balog Zoltán és „református” környezete maga a Fidesz, an sich: a mocskos korrupció és a személyi érdekeltségek hálózata és melegágya, a „nekünk több jár, mint mindenki másnak” gyomorforgató okoskodása és magától értetődő elvárása. Emitt a megszokott működés a romlottság, az álszent, hipokrita magatartás, a totális züllöttség pszeudokereszténységbe történő csomagolása, amely még mindig kedvére van kétmillió kifosztott és hülyére vett Fidesz-rajongónak, akiknek az sem fáj, hogy mindezeket a javakat az ő zsebükből veszi ki az imádott pártjuk, valamint imádott kormányfőjük „udvari” egyháza.
Először is Balog Zoltán senkinek sem „a mi Józsefünk ott a fáraó udvarában.” József eladott rabszolgaként került Egyiptomba, ahol saját tehetségének, tisztességének, erkölcsösségének és bölcsességének köszönhette idegenbeli karrierjét. Zseniális gazdasági felismerésével és prognózisával (hét bő esztendő, hét szűk esztendő, javak raktározása stb.) nem az ország saját zsebre történő kifosztásához és tönkretételéhez járult hozzá, épp ellenkezőleg: ezzel tudta élelemhez juttatni a rászorulókat, az éhezőket, a gazdasági nehézségek kiszolgáltatottjait.
Másfelől nem kellene Balog Zoltánnak marhaságokat beszélni, hogy ugyanis át kellene gondolnia, „hogyan lehet és kell közéleti kapcsolatrendszerét érvényesíteni”. Ehelyett inkább olvassa el Kálvin szociáletikai tanítását (például az Institutio III,10 és IV,20 fejezetét), illetve az Institutio bevezető mondatát: „egész bölcsességünk… két részből áll: Isten s önmagunk ismeretéből.” (Inst. I,1). Balog (és vele Orbán) megtudhatná, hogy ha az ember az isteni parancsokat és szabályokat csupán arra használja, hogy levédje és fedezze magát az Isten igéjével, az nem más, mint hitetlenségből fakadó engedetlenség. Azt is megtudhatnák mind a ketten, s velük együtt talán még mások is az állampárti apparátusból, hogy Kálvinnak nem véletlenül volt az egyik sűrűn használt kifejezése a „legitimus”, vagyis a jogszerű hatalomgyakorlás, a jogszerű kormányzás, a jogszerű bírósági eljárások és a jogszerű ítéletek rendszere. Aztán arra is rábukkannának, hogy a kálvini jogállam alapja a kölcsönös kötelezettségvállalás (mutua obligatio), ahol nem a privát jogok érvényesülnek, hanem a vezetők és a vezetettek Isten előtti felelősségvállalásban kölcsönösen tartoznak egymásnak.
És arra is rálelhetnének mondjuk Kálvinnak a páli Zsidókhoz írt levél (5,6) magyarázatában, hogy világi és egyházi tisztségek gyakorlásának összekeverése nem lehetséges.
Szóval nem kellene annyit törnie a fejét sem Balognak, sem Orbánnak, nem kellene fontoskodva homlokot ráncolniuk, mindössze saját hagyományukat kellene vagy illene alapfokon ismerniük. Azt, amire úton-útfélen, szemforgató módon hivatkoznak.
Aszerző Facebook-bejegyzése 2024. április 23-án.
